Szabó László sajtóközleménye a Honvédelmi Intézkedési Tervről

A honvédelem minden magyar állampolgár kötelessége. Ezzel mi sem vitatkozunk. Sőt! Valljuk, hogy a hon védelmére az országnak és polgárainak egy olyan közös program szerint kell felkészülnie, amit minden magyarországi politikai párt, ideológiától és a politikai palettán elfoglalt helyétől függetlenül elfogad és saját honvédelmi politikájának alapjaként ismer el.

Magyarországon a rendszerváltást követően a honvédelem nem ilyen alapokon nyugszik, az azóta eltelt években a honvédelem ügye sok törést szenvedett. A mindenkori kormányok jobb esetben sikerpolitikaként megjelölve sima kirakatnak, rosszabb esetben összetörhető malacperselynek tekintették a honvédelem ügyét és annak elemeit.

– A költségvetésen belüli átcsoportosítások, a források zárolása és elvonása rendszerint  aránytalanul nagy mértékben érintették a költségvetés honvédelmi fejezetét;

– A katonai igazgatási rendszer elemeinek, majd egészének felszámolása, a védelmi igazgatás átalakítása aláásta a honvédelmi intézményrendszer működését;

– A sorkatonai szolgálat megszüntetésével együtt megszűnt  a honvédelem szükségleteinek béke idejű kielégítését szolgáló eszközrendszer is, aminek következményeként  lehetetlenné vált a honvédelmi kötelezettségen alapuló képességek megalakítása, felkészítése;

– A honvédelmi tárca vezetése, valamennyi kormány időszakában, hozzá nem értő, a honvédelem ügye iránt el nem kötelezett, jutalomfalatra kijelölt pártkatona vagy a hatalomra jutásban segédkező koalíciós politikus kezében volt egyedüliként a tárcák közül. Ritka kivételként Szekeres Imre jelölhető meg, akiben a jó szándék megvolt, ha a kompetencia nem is.

Ezek a súlyos hibák vezettek a honvédelem ügyének jelenlegi állapotához. Ezek a hibák állnak a mögött a helyzet mögött, amiben ma az óvodák és iskolák készítenek Honvédelmi Intézkedési Tervet az EMMI útmutatása szerint, amiben a lőtérépítés, a munkásőrségre emlékeztető vasárnapi katonák alkotnák a honvédelem pilléreit és az iskolai oktatásban megjelenő militarista elemek rendeltetése lenne  felkelteni a hon védelme iránti érdeklődést.

Útkeresés van. Kapkodás és bukdácsolás van és megfelelni akarás a világos, jól megfogható koncepció helyett. A közoktatási és nevelési intézmények részére a HIT elrendelésének problematikája nem a lelkiismereti szabadság sérelmében, meg más vélt vagy valós sérelemben van, hanem abban a tényben, hogy az ebben a formában egyáltalán bekerült  az intézményekbe. Ez pedig tágabb értelemben a rendszer, szűkebb értelemben az ágazati szervek, konkrétan az EMMI hibája.

Világosan látjuk, hogy Magyarországnak ma nincsen működő válságkezelési koncepciója, nincs az egyes válságtípusokra kidolgozott stratégiája, nincs a védelem (benne a honvédelem, katasztrófák elleni védelem, tűzvédelem, járványok elleni védelem, kritikus infrastruktúra védelem, terrorcselekmények elleni védelem, stb.) intézményrendszerének  működését  és eszközrendszerének megteremtését, rendelkezésre állását, felhasználását összehangoló doktrínája. Vannak logikusan egymásra nem épített jogszabályaink, összehangolt működésre képtelen rendszereink, technikai hiányosságaink, létszám gondjaink, tartalékképzési nehézségeink és álmokra elfecsérelt, elfecsérelni tervezett milliárdjaink.

A HIT vagy valami hasonló – elfogadva, hogy valamilyen formában van létjogosultsága – kidolgozása, működésbe hozatala és működésének koordinálása normális esetben a védelmi igazgatási rendszer, ezen belül a helyi védelmi bizottságok  feladata lenne. Józan paraszti ésszel belátható, hogy egy közösség, egy város egyidejűleg, egy és ugyan azon helyen azonos fenyegetettségnek lehet kitéve. (Ritka lehet az a helyzet, amikor az óvoda terrorizmus elleni védelemmel, a mellette lévő iskola meg természeti katasztrófa ellen védekezéssel lesz elfoglalva. Nem is említve a városi védelmi bizottságot, amely éppen honvédelmi feladataira készül az éj leple alatt.)  Ebből eredően egységes védelmi rendszeren belül kell megszervezni a tevékenységét. A központi fenntartó által elrendelt és irányított tevékenység nagyon nehezen lesz illeszthető a többi – esetleg szintén centralizált irányítású – szervezet, intézmény tevékenységéhez és az önkormányzat cselekvési tervéhez.

Magát a tervet sokkal szolidabb változatban, a lehetséges válságtípusokra egyaránt használható módon célszerű kialakítani, sokkal szűkebb tartalommal és civilek számára is értelmes nyelvezettel. A jelenlegi intézkedés, elvárás mögött – úgy tűnik – több a tudatosan  generált  túlzott nemzeti érzés, a hisztéria, a félelemkeltés, mint a hon védelmét célzó valós szükséglet, képesség kialakítását leíró, racionális lépésekből álló algoritmusok sora. Útkeresés, kapkodás van. Tudatosságot feltételezni nem bátorkodunk, attól félünk a múlt század harmincas éveiben megismert minta sejlik fel általa előttünk.

Fentiek tükrében, mi az Együttben semmi csodálkozni valót nem látunk abban, hogy óvodákban, iskolákban vagy bárhol máshol a jelenleginek megfelelő Honvédelmi Intézkedési Terveket kell gyártani.

Az Együtt az a közösség, amely tisztában van a hon védelmére és az emberek élet és vagyonvédelmére szánt erőfeszítések fontosságával. Pontosan ezért elvárjuk, hogy a mindenkori kormányzat professzionális módon rendezze ezeket a kérdéseket. Elvárjuk, hogy tartózkodjanak a lakosság felesleges zaklatásától.

Egyetértünk mindazokkal, akik tiltakoznak az ilyen és hasonló elhibázott, jelen formájában felesleges feladatok ellen.

Javasoljuk az illetékes szerveknek az intézkedés visszavonását, a terv szinopszisának átdolgozását, nyelvezetének megváltoztatását, más minősített helyzeti és egyéb védelmi tervekkel való összehangolását úgy, hogy az egyaránt megfeleljen az elérni kívánt céloknak, a végrehajtók érdekeinek és a helyi közösségek igényeinek és lehetőségeinek.

 

Szabó László

Együtt

védelempolitikai szakpolitikus