Berkecz Balázs: Náci-sameszről elnevezett szociális díj és utca Pécsett?

A zsidók kifosztásában részt vevő hatósági és karhatalmi közegeknek, valamint a nők testüregeit motozó bábáknak Esztergár Lajos egykori pécsi polgármester kiemelt napidíjat utalványozott a zsidó vagyon terhére. De miért van erről a tiszteletre méltatlan náci-sameszről utca és szociális díj elnevezve Pécsett? 

Ma van az auschwitzi haláltábor felszabadításának évfordulója, egy jelképes akcióval emlékeztünk Bognár László pécsi bloggerrel és Rajnai Attila színésszel, pécsi politikustársammal egy uránvárosi közterületen: leragasztottunk egy Esztergár Lajos nevét viselő utcanévtáblát.

Bognár László kutatta fel azokat a dokumentumokat, amelyek szerint Esztergár Lajos egykori pécsi polgármester 1944-ben – hivatali ideje alatt – állította fel a pécsi városi gettót, és aktív segíteségével fosztotta meg az állam a zsidó lakosságot mindennemű vagyonától, házától, üzemétől, boltjától, lakásától, berendezési és személyes tárgyaitól, majd Esztergár megszervezte német kézre adásukat. Az út végállomása mintegy 4000 meggyötört, megalázott pécsi és környékbeli polgár számára az auschwitzi megsemmisítő tábor volt.

Pécsi Gettólista weboldalon így idézték fel a történteket:

1944. június 29-én hajnal öt órakor megkezdődött a pécsi gettó felszámolása. A folyamat 30-án is tartott. A végrehajtók pécsi rendőrség, a pénzügyigazgatóság és a polgármesteri hivatal közegei voltak. A zsidókat százas csoportokban a kb. 1 km-re lévő ún. Lakits laktanyába hajtották. A gettó egykori területének elhagyása után a rendőröktől csendőrök vették át a zsidók kísérését és a szakzsargonban “koncentrációs pontnak” nevezett egykori huszárlaktanyában az őrzésüket. A zsidókat a csendőrségnek történt átadás előtt módszeresen kifosztották: elvették személyi irataikat, a különböző helyeken (bankok, múzeum, zeneiskola, rendőrség) leadott értékeikről kapott átvételi elismervényeket, a házasoktól ekkor vették el a gyűrűiket, mindenkitől a maradék készpénzt, és egyéb értékeket. A férfiaknak le kellett vetkőzniük a csendőrök előtt, hogy azok lássák, nem csempésznek-e valamit magukkal, de csak “szemrevételezés” történt. A nők sokkal rosszabbul jártak:  a szülészeti klinikából kirendelt bábák “testüregi motozásnak” vetették alá őket. A túlélők elmondása szerint csak kettőnek volt gumikesztyűje, de azokat sem mosták le, mert a “motozószobában” víz nem állt rendelkezésre. A bábák több nagylányt “feltéptek”. A zsidók kifosztásában részt vevő hatósági és karhatalmi közegeknek valamint a bábáknak dr. Esztergár Lajos polgármester  kiemelt napidíjat utalványozott – a zsidó vagyon terhére.
A rendőrkapitány nem engedte meg, hogy a zsidók élelmiszert vigyenek magukkal a gettóból, mert úgy gondolta, hogy abban sok értéket eldughatnak és magukkal vihetnek. Inkább éhezzenek, semmint hogy bármivel is “megkárosítsák” a magyar “nemzeti vagyont”.

Erről a náci-sameszről, Esztergár Lajos egykori pécsi polgármesterről nevezett el a fideszes pécsi városvezetés egy díjat, miközben – sajnálatos módon – közterület is viseli a nevét. 

Mielőtt valaki mentegetni próbálná a holokauszt végrehajtásában aktívan közreműködő néhai pécsi polgármestert, idéze Rozs András Esztergár Lajos politikai közéleti szerepe a 40-es években és 56-ban című dolgozatából (Pécsi Szemle, 2002/4. szám):

„Nem minden városban hajtották végre azonban a zsidórendeleteket, Kecskeméten például a város négy különböző pontját jelölték ki a zsidó lakosok számára, Baján utcákat jelöltek ki, de nem zárták le azokat, Hódmezővásárhelyen pedig egyáltalán nem jelöltek ki gettó-területet.”

De nem csak más térségekben tiltakoztak lemondással az ellen, hogy vér tapadjon a kezükhöz, még Nikolits Mihály, Pécs akkori főispánja sem volt hajlandó az embertelenségben részt vállalni, ezért a követező indoklással lemondott: „Nem akarok olyan kormányrendszerben szerepet vállalni, amely állampolgárainak egy csoportját egy idegen hatalomnak adja át, és azok elszállításában közreműködik.”

Nikolits Mihály emlékét nem őrzi sem szociális díj, sem közterület Pécsett, ahol manapság olyan személyi kultuszt épít a Fidesz, hogy Goebbels irigységében forog a sírjában. Mint emlékezetes: a pécsi Uránváros főterén felállítottak egy karácsonyfát, amin néhány fotós gömbdísz is helyett kapott, de nem a Mikulás vagy valami szikrázó havas táj van a képeken, hanem Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár, Kiss-Tihanyvári Dóra, a pécsi Fidesz frakcióvezető-helyettese és Őry László, a csődközeli pécsi önkormányzat alpolgármestere, amint szalagot vágnak át vélhetően egy iskolában. 

Végezetül idézem Bognár László pécsi polgár szavait, aki szerint “nagyon időszerű volna, ha Pécs városa az új kutatási eredmények és a feltárt elhallgatások nyomán újra tárgyalná – lehet-e példaképünk a zsidó polgárok, egykori polgártársaink ezreinek kifosztásában, megalázásában, náci kézre adásában erkölcsi felelősséggel bíró Esztergár Lajos.”