Az Erő sötét oldala

Szombat hajnalban Keszthelyen két szélsőjobboldali fiatal hátulról megtámadta és megverteegy barátomat, aki az Együtt aktivistája. Cselekedetük erkölcsileg elítélendő és a törvény is bünteti azt, azonban nem csak ők a felelősek azért, hogy ez megtörténhetett, hanem mindazok, akik politikai haszonszerzés céljából évek, évtizedek óta szítják, sőt az utóbbi időben csúcsra járatják a gyűlöletet és ágyaznak meg az erőszaknak. A témával kapcsolatos elmélkedésem – mint oly sokszor – messzire vezet.

Yoda: Óvakodj az Erő sötét oldalától! A harag, félelem, erőszak – ez mind az Erő sötét oldala, könnyű a csapdájába esni. S ha egyszer megkaparint magának, uralni fogja a sorsodat örökre, míg végül elereszt!

Luke: A sötét oldal az erősebb?

Yoda:  Nem, csak simább, könnyebben járható, csábítóbb.

(Csillagok háborúja V.: A Birodalom visszavág)

1. Acélbetétes bakancs fehér (rasszista) vagy kék (rendőrgyűlölő) fűzővel, Harcos-ruházat, bomberkabát, Árpád-sáv, Nagy-Magyarország embléma, nemzeti rockzene. A cigányok és a zsidók tehetnek mindenről. Trianont és a magyar nemzet balsorsát nemzetközi összeesküvés okozta és okozza ma is. Az EU és általánosságban a nyugati világ megérett a pusztulásra, Oroszország a követendő példa, mert ott van életerő és még nem törte meg a nép gerincét az átkos liberalizmus. Trump is fasza gyerek, mert kerítést épít a mexikói határra. A palesztinokkal és úgy általában az arabokkal, az iszlámmal bajban vagyunk, mert amíg Izrael ellen voltak, ők voltak a jó gyerekek, de mióta ezt a sok migránst Soros (a.k.a. az aljas, áruló Goldstein) a nyakunkra hozta, már nem annyira menők. A biztonság kedvéért utáljunk mindenkit, aki nem pont olyan, mint mi. Természetesen a liberálisok, a baloldaliak, a melegek (buzik!), a színesbőrűek és a romkocsmában merengők is pusztuljanak! A demokráciát nem nekünk találták ki, kell egy vezér. (ismeretlen magyar nemzeti radikális gondolkodó)

2. Migránsok. Soros. Migránsok. Soros. Nemzetáruló balliberális oldal. Állítsuk meg Brüsszelt! Soros. Migránsok. Sorosmigránsok. Migránssoros. Tudta? (ismert magyar kormánypárti politikus)

Az egyszerű igazságok boltja sajnos nem csak Lovasi András dalszövegében létezik, hanem amióta világ a világ, mindig voltak olyanok, akik busás haszonra tettek szert azzal, hogy kiszolgálták az árnyaltan gondolkodni nem akarók vagy nem tudók igényeit “termékeikkel”. Bűnbakot keresni, egyszerűsített világmagyarázatot adni, ellenségképpel tábort összetartani talán könnyebb, mint fáradtságos munkával érveket ütköztetni és másokra is odafigyelve közösséget építeni, ugyanakkor mindenképpen komoly mellékhatásokkal jár. Ilyen például az is, ha valakit egy szórakozóhelyen történt beszélgetés után ketten hátulról lerohannak, földre visznek és összerugdosnak pusztán azért, mert nem gyűlöl bizonyos kisebbségeket, ráadásul elmondja, hogy az Együtt aktivistája, aki aznap eredményesen kampányolt. Ráadásul ha a bátor cipőzés közben az állami és kormánypárti médiából unalomig ismert migránsozást adják elő, nem nehéz megtalálni a gyűlölet kútfőjét. De ilyen akár a derék őcsényi polgárok esete is az ott nyaralni akaró menekültekkel, vagy a hasonló zalavári hisztéria, melyet Manninger Jenő fideszes országgyűlési képviselő igyekezett meglovagolni.

Egy középiskolás évei végén járó fiatal srácnak vonzó lehet a félkatonai kinézetű ruházat, a dicső múltról és az elárult nemzetről szóló dalok hallgatása, ráadásul megélheti az összetartozás élményét a “magukfajtákkal”. Idősebb versenyzők elmerülhetnek az alternatív történelemben, ahol mindenki magyar a párthus herceg Jézus Krisztussal az élen és a Szent Korona különböző mágikus hatásairól is értekezhetnek. Vannak, akik a Harmadik Birodalom csodafegyvereinek avatott ismerői. Aztán jön egy párt, mely az igaz magyarok támogatásával válik komoly politikai tényezővé, majd később a nagyobb népszerűség kedvéért (és nem függetlenül a szponzori elvárásoktól) civilizáltabb arcot mutat, de a radikálisok nem maradnak szellemi útmutatás nélkül, mert az Európa védelmezőjének, az új Hunyadi Jánosnak a szerepében tetszelgő kormányfő és propagandagépezete jobbról előzi a középre húzódó Jobbikot. Az ezzel elégedetleneknek pedig ott az Erő és Elszántság vagy más “őszinte, kőkemény” szervezetek.

Mielőtt valaki azzal jönne, hogy ez csak a szokásos, körútonbelülieszdéeszesballiberális bérrettegés, elárulom, hogy 15 éves korom óta a vidéki, ráadásul Budapesttől távoli Magyarország rögvalóságában élek, közoktatásban dolgozó pedagógusként érezve annak szinte minden rezdülését. Tanítottam gárdista srácot, aki minden radikalizmusa ellenére tiszteletreméltó módon igyekezett megismerni a történelmet. Voltak a kezem alatt mélyszegénységből jövő roma gyerekek, és bár kollégáimmal együtt nem mindegyiküket tudtuk megmenteni rossz sorsától, sokukból sikerült kihoznunk azt a teljesítményt, ami előrelépést jelentett nekik és családjaiknak. Voltak középosztálybeli és kicsit lejjebbről jövő tanítványaim, akik megfelelő ingerek híján nem tudtak mit kezdeni az életükkel és valódi élmények helyett a szerekben keresték a pillanatnyi örömöt. Sokat beszélgettem nagyon rövid hajú fiatalokkal, akikről kiderült, hogy nemhogy a hatvannégy vármegyét, de még a szomszédos országokat sem tudják felsorolni, viszont szeretnének tartozni valahová és a mozgalom megadta nekik ezt az érzést. Egyébként minden gond nélkül buliztak Kis Grófo zenéjére… És láttam tanítványaim szüleit, akik így vagy úgy, de a betegei voltak a jelenlegi állapotoknak.

Nincsenek fekete-fehér történetek, főleg nem a mai magyar társadalomban. Nem egyszerű a világban a helyüket kereső és azt megérteni akaró fiatalok helyzete, mint ahogyan az enyém sem volt az. Családom egyik ágáról baloldali munkásmozgalmi, a másikról keresztény-nemzeti és nemzeti parasztpárti hagyományokat örököltem, életem nagy részét pedig liberális értelmiségi közegben töltöttem, így ifjúságom és fiatal felnőttkorom nagy része az ideológiai útkeresés jegyében telt. Nem tagadom: volt, mikor az átlagosnál jobban fájt Trianon és Che Guevara-pólót is hordtam egy időben, de a szélsőségek átlaga nem jelentett számomra megnyugvást. Valódi politikai ébredésemet Bajnai Gordon 2012. október 23-i beszéde hozta el, amikor rátaláltam az Együtt fémjelezte józan középútra. Rájöttem, hogy Nagy-Magyarország vagy a teljes társadalmi egyenlőség délibábjának kergetése helyett fontosabb és hasznosabb az, ha a meglévő Magyarországot próbáljuk meg élhetőbb hellyé tenni. Az Együttben végzett nemzet- és emlékezetpolitikai tevékenységem azt a célt szolgálja, hogyha csak egy morzsányit is, de hozzá tudjak tenni ahhoz a bizonyos közös ihlethez, mely József Attila szerint a nemzetet jelenti. A közelmúlt magyar történelmében számos intő példát találhatunk arra nézve, hogy hová vezet az ellenségképek alkotása, egyes csoportoknak a nemzetből való kitagadása.

Fiatal aktivista barátomat megverték politikai nézetei miatt. Köszöni, már jól van. Szerencsére testileg és lelkileg is erős. Az őt megtámadó korabeli, kicsit fiatalabb fiúk bűncselekményt követtek el, ám az igazi bűnösöket a nemzeti radikalizmust meglovagolva olcsó népszerűségre szert tett, most éppen cukisodó-néppártosodó Jobbik és a goebbelsi propagandamódszereket alkalmazva uszító Fidesz soraiban kell keresnünk.

Advent első vasárnapjának estéjén ahelyett, hogy az első gyertya fényénél elmélkedtem volna, éjszakába nyúlóan és az éjfélt jóval túllépve róttam soraimat a hidegen fénylő képernyőre. De nem feledkezem meg a koszorúról és a gyertyákról, hiszen hitre, reményre, örömre és szeretetre most nagy szükségünk van.