A 13. havi nyugdíj ígérete nem hoz kormányváltást, de sokat árt az ellenzéknek

Az Erzsébet-utalványokra nem a nyugdíjas cafeteria, a nyugdíjprémiumra pedig nem a 13. havi nyugdíj a helyes válasz, hamis ígéretekből nem születnek jó megoldások. Az Együtt a generációk viadala helyett a generációk érdekeinek jobb összeegyeztetését szeretné. Ezért fenntartható módon, célzott intézkedésekkel akar javítani a szegénységben élő idősek helyzetén, a nyugdíjminimum és a legalacsonyabb nyugdíjak emelésével. A többi pénzt pedig például az egészségügy rendbetételére fordítaná, ami az időseknek különösen fontos. De felelőtlen ígéretek miatt nem hajlandó elviselhetetlen terheket rakni a fiatal és a középkorú munkavállalókra, hiszen akkor még többen fogják elhagyni Magyarországot.

Kérdéses, hogy tényleg lehet-e még újabb szavazókat szerezni a nyugdíjasoknak szóló fedezetlen és felelőtlen ígérgetésekkel. Ha abból indulunk ki, hogy Horn Gyula ingyen Malév repülőjegyeket ígért, a Fidesz 2002-ben pedig már 14. havi nyugdíjat, mégis akkor sorra mindketten elbuktak, akkor kicsit megnyugodhatunk, hogy nem lehet mindent elhitetni az idős emberekkel. Ennek ellenére jól láthatóan a pártok egy része sem kormányon, sem ellenzékben nem tud ellenállni a csábításnak, hiszen a nyugdíjasok nemcsak sokan vannak, hanem egyben a legaktívabb szavazók is. Ez nem magyar jelenség, hiszen biztosan emlékszünk még a Brexitre, ahol a népszavazást átalvó EU párti fiatalokat felmenőik kiszavazták az Unióból. Emlékezni kell viszont arra is, hogy a 2002-es elvaduló választási kampány felelőtlen ígéretei, köztük a 13. havi nyugdíj indították el azt a költségvetési ámokfutást, amely aztán Öszödön és a gazdasági világválságon keresztül a Fidesz 2/3-ához vezetett.

S míg a 10 ezer forintos Erzsébet-utalványt vagy az MSZP legújabb „innovációját”, a nyugdíjas cafeteriát hívhatjuk politikai cukorkaosztogatásnak, a 13. havi nyugdíj, ráadásul magasabb éves emelésekkel megfejelve már egy egészen más kategóriába esik. Az MSZP által beígért, egy hamis szolidaritás jegyében egységesen 120 ezer forintos juttatás ugyanis – a jogosultak körének megállapításától függően – 250-325 milliárd forintos, minden évben újra felmerülő tétel lenne, amely a GDP 1%-ához közelít. A juttatásból pedig nemcsak a pár tízezer forintos ellátásból tengődő idősek részesülnének, hanem azok is, akiknek nyugdíja akár jóval az átlagbér fölött van, azaz sokkal jobban élnek, mint a magyar emberek többsége. (S ne feledjük: nyugdíjjárulékot mindenki csak legfeljebb évi 12 hónapon át fizetett, azaz a 13. havi nyugdíj nem egy szerzett jog, sose volt pénzügyi fedezete!) Ha a szegények célzott segítése helyett ennyi pénzt elköltünk egy általános és brutális nyugdíjemelésre, akkor bizony nem marad forrás például az egészségügy rendbetételére: nem lesz pénz az orvos és nővér kivándorlást megállító bérrendezésre, az üres háziorvosi praxisok betöltésére, a sürgősségi ellátás sürgős megerősítésére vagy az alapellátás és a prevenció fejlesztésére. S mivel az egészségügyi ellátás legnagyobb igénybevevői épp az idősek, amit megnyernek a 13. havi nyugdíjjal, azt úgyis elveszítik a rosszabb egészségügyi ellátás miatt. De beszélhetnék más állami szolgáltatásokról is, az oktatástól a közösségi közlekedésig, amelyek fejlesztésére nem jutna pénz.

Épp ezért az Együtt részéről csak olyan politika és ezen belül olyan nyugdíjpolitika támogatható, amely tekintettel van a társadalom különböző csoportjainak érdekeire, nem pedig kiemel és privilegizál közülük egyetlen csoportot. Hiszen demokrataként épp az is elfogadhatatlan számunkra a Fidesz társadalompolitikájában, hogy – a saját szűk oligarcha-maffia körének csillagászati mennyiségű pénzzel tömése mellett – szinte csak a felsőközép-osztály számára kedvező döntéseket hoz, és közben magára hagyja nemcsak a szegényeket, hanem még azokat is, akik kemény munkával küzdenek nap, mint nap a felszínen maradásért.  Ennek a torz politikának azonban nem az a helyes alternatívája, hogy helyette egy másik réteget emelünk mindenki más felé, és ígérünk nekik mindent, mi szem s szájnak ingere. Tegyük még hozzá, hogy miközben sok nyugdíjas él borzasztó nyomorban, a 18 év alatti gyerekek és fiatalok körében kétszer akkora arányú a szegénység mértékadó kutatások szerint, 10 ből 4 gyerek nélkülözik. Azaz egy a szegényekkel valóban szolidáris politika életkortól függetlenül próbál a nélkülözésben élők helyzetén javítani – természetesen a korcsoportnak megfelelően más-más eszközökkel. Az osztogatás ez elől is elveszi a pénzt.  

Az MSZP ígéretei ráadásul akkora többlet terhet rónának a most aktív munkavállalók, fiatalok és középkorúak vállára, ami elől még többen vándorolnának külföldre. Távozásukkal nemcsak újabb családok esnének szét, hanem veszélybe kerülne még a nyugdíjak vagy az egészségügyi ellátás mai szintjének fenntartása is. Fontos hangsúlyozni, hogy a 11 párt által decemberben aláírt konszenzusos nyugdíj-minimum program nem is tartalmazta a 13. havit, mert a többi ellenzéki párt belátja, hogy ez nem egy felelős ígéret. 

Mi tehát az alternatíva? Az Együtt olyan nyugdíjprogramot dolgozott ki, amely rugalmasabb, igazságosabb és épp ezért fenntarthatóbb, mint a mai rendszer. Gondoltunk a szegénységben élő idősekre, a folyton emelkedő nyugdíjkorhatárt „üldöző” középkorúakra, de azokra a 20-as és 30-as vagy 40-es éveikben járókra is, akik azt gondolják, hogy hiába fizetnek rengeteg járulékot, ők már egy fillér nyugdíjat sem fognak kapni a magyar államtól. Igenis lehet olyan ígéreteket is tenni, amellyel egyszerre javulhat több generáció helyzete is. A nyugdíj ugyanis nem egy zárt rendszer, szoros kölcsönhatásban áll a munkaerőpiaccal és az egész gazdasággal. Így egy jó nyugdíjrendszer a munkavállalásra és a járulékfizetésre ösztönöz, sőt, a megtakarítások növelése révén segíti beruházásokat is, így valóban nagyobb lehet a torta, amin osztozkodni lehet.

Hogy mitől lesz rugalmasabb és közben fenntarthatóbb a nyugdíjrendszer? Hát például attól, hogy az Együtt bevezetné a rugalmas nyugdíjkorhatárt, sőt, mellé a részmunka-résznyugdíj teljesen újszerű intézményét.  Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy nem a nyugdíjrendszer merev korlátai keserítenék meg az 60-as éveikben járók életét, hanem épp fordítva, a rendszer lehetővé tenné az egyéni élethelyzetekhez való nagyfokú alkalmazkodást. Így mondjuk egy rosszabb egészségi állapotban lévő ember bár kisebb juttatással, de mondjuk már 62 évesen nyugdíjba mehetne. De még jobban járhat az, aki a részmunka-résznyugdíjat választja és fele nyugdíj mellett 4 órában tovább dolgozik, a felszabaduló idejében pedig a többet foglalkozik egészsége rendbetételével, sportol és pihen, vagy családjával tölt több időt. Eközben lehetnek olyanok is, akik hivatástudatból vagy anyagi kényszerből tovább akarnak dolgozni. Rájuk sem vonatkozna kötelező nyugdíjba vonulási korhatár vagy a nyugdíj melletti munkavégzés tilalmak és nyugodtan ráhúzhatnának még pár évet, akár 8 órában, akár részidőben.

A nyugdíjasok közül célzottan kell segíteni azokat, akik valóban nehéz körülmények között élnek. Az Együtt szerint mindenképpen szükség van a nyugdíjminimum 10 éve elmaradt infláció-korrekciós emelésének pótlására és emellett az átlagnál nagyobb mértékű emelésre a legalacsonyabb nyugdíjak körében. Korrekcióra lehet szükség amiatt is, mert a szabályok és a gazdasági környezet változása miatt aránytalan eltérések alakulhattak ki a hasonló életpályával rendelkező, de pár év különbséggel nyugdíjba vonulók között is. A másik végen viszont pl. a járulékplafon vagy az úgynevezett degresszió ismételt bevezetésével meg kell előzni azt, hogy újabb kiugró, akár millió forint feletti nyugdíjak is megállapításra kerülhessenek.  (A kiugróan magas életszínvonal fenntartásának biztosítása sehol a világon sem a kötelező nyugdíjrendszer feladata.)

Eközben a fiatalabb korcsoportokat abban kell segíteni, hogy a társadalombiztosítási nyugdíj mellé saját megtakarításokat is gyűjthessenek. Az Együtt szerint – a jelenlegi adókedvezmény rendszerrel ellentétben, amely kifejezetten a magas jövedelműeket segíti – ehhez olyan ösztönzőrendszer szükséges, amely a munkavállalók szélesebb rétegét éri el és amely a kis összegű, de rendszeres megtakarításokat jutalmazza magas arányú állami támogatással.  Azokat kell a takarékoskodásra leginkább ösztönözni, akik most csak nagy erőfeszítéssel tudnak akár csak havi néhány ezer forintot félrerakni. Külön feladatot jelent a magánnyugdíjpénztárak államosítása után a bizalom helyreállítása ezen a téren, amihez az eddiginél szigorúbb fogyasztóvédelmi szabályozás is kell.  

Az időskor problémáit emellett nemcsak a pénzbeli ellátással lehet orvosolni. Fejleszteni kell azokat a szolgáltatásokat is, amelyek abban segítik az időseket, hogy minél tovább önállóan, biztonságban tudjanak élni megszokott otthonukban. Ehhez szükség van az otthoni segítő szolgáltatások fejlesztésére csakúgy, mint a kis települések tömegközlekedésének javítására, vagy a leromlott állapotú lakások és házak energetikai korszerűsítésének támogatására (hiszen ez lenne a tartós rezsicsökkentés). Emelni kell az ápolási díjat is, hogy ne kerüljön szegénységbe az a családtag (többnyire nők), aki felvállalja az idős, beteg hozzátartozó otthoni ápolását. De szükség van az idősotthonok férőhelyeinek növelésére is.

Márpedig mindezekre csak akkor lesz pénz, ha nem osztogatunk arra nem rászorulóknak Erzsébet-utalványt, cafeteriát és főleg évi 120 ezer forintos juttatásokat. Magyarország megújításához nem felelőtlen ígérgetésekre, hanem őszinte beszédre és az elmúlt 27 év kudarcos döntéseivel szakító bátor és szakmailag is megalapozott politizálásra van szükség. Az Együtt ezt kínálja a választóknak.

Az Együtt nyugdíjjavaslatainak összefoglalását itt olvashatod el: https://program.egyuttpart.hu/programok/osszetarto-magyarorszag

Részletes nyugdíjprogramunkat pedig itt találod: https://egyuttpart.hu/igazsagosabb-rugalmasabb-nyugdij/