Ünnepek ünnepének ünnepe

Államalapítás, Szent István-i örökség, korábban az új kenyér és az alkotmány ünnepe – és minden, amit ezekbe a címszavakba bele lehet magyarázni az aktuális hangulatnak és politikai érdekeknek megfelelően. Tűzijáték, tisztavatás, embertömeg, vásári látványosságok, nyárutó… Kötelező kör, mielőtt ősszel újraindul a mókuskerék. Ünnepeljünk? Ha igen, mit és hogyan? És mi még a teendőnk?

istvan_1

A hatalom jelenlegi birtokosai nem tudnak mit kezdeni augusztus huszadikával, ahogyan más ünnepeinkkel sem. A közmunkát új jobbágyságként bevezető, szinte egyetlen versenyelőnyként alulfizetett és jogfosztott betanított munkaerőt kínáló “munkaalapú társadalom” se kiköpni, se lenyelni nem tudja május elsejét, ami nemzetközi ünnep, tehát még inkább gyanús. Március 15. és október 23. a szabadságról szól, melynek hiánya egyre fojtogatóbb; augusztus 20. a keresztény és európai magyar állam megteremtéséről – mostani urainkra egyik értékrend sem jellemző, ráadásul Nyugat helyett egyre inkább Kelet felé fordulnak és a hazánkat a történelem során előbb a bizánci, majd az orosz birodalom terjeszkedése révén létében fenyegető ortodoxiát dicsőítik (természetesen nem a keleti kereszténységgel, hanem annak a mindenkori államhatalommal való összefonódásából létrejött sajátos civilizációval vannak összeütközések). Bármit is mondanak a nyugati civilizáció hanyatlásáról, számunkra egyelőre ez a legélhetőbb és a legtöbb pozitívummal szolgáló nemzetek feletti keret, melynek lerombolása és elárulása helyett inkább megjavításán kellene munkálkodnunk. És itt nem elsősorban az Európai Unióra, hanem a nyugati civilizációra jellemző sokszor önző viselkedésformákra, túlzott fogyasztásra és mérsékelt szolidaritásra gondolok.

Szent István királyunk apja, Géza nagyfejedelem művét folytatva jó döntést hozott, még akkor is, ha 1017 évvel ezelőtt a mai értelemben vett magyar nemzet még nem létezett. A történelem sohasem egyszemélyes történet, így a középkori Magyar Királyság sorsát sem csak egy-egy kiemelkedő uralkodó alakította, hanem számos neves és névtelen főpap, szerzetes, ispán és katonai vezető is részt vett az állam- és egyházszervezet alapjainak lerakásában, a fő fejlődési irányok kijelölésében. Közülük sokan messze földről jöttek, erősítve ezzel az évszázadokon át formálódó magyar nemzetet, ahogyan azt államalapító királyunk intelmeiben meghagyta. Van tehát mit ünnepelnünk, ugyanakkor különösebb ünneplésre mégsincs okunk, hiszen pusztán a Szent István-i örökség nem tesz minket sikeressé.

Államalapítás helyett most álomalapítás, újratervezés szükséges. Az elmúlt száz év és különösen annak utolsó három évtizedének tapasztalataiból okulva, a történelmi tanulópénzt keservesen megfizetve itt az ideje, hogy élhető és a közeljövő nagy kihívásaira alaposan felkészített országot teremtsünk magunknak és utódainknak. Mert ahogy a Trónok harcában sem az egymással rivalizáló trónkövetelők háborúi, sőt még csak nem is a Falon átjönni akaró Szabad Nép (a “vadak”, ahogy a westerosiak nevezik őket) jelentik az igazi veszélyt, hanem az Éjkirály minden élőt elpusztítani akaró serege, úgy napjaink Magyarországára, Európájára is sokkal nagyobb fenyegetés leselkedik a helyi konfliktusokat globális méretűvé növelő klímaváltozás formájában. Okos, átgondolt közlekedésfejlesztéssel, fogyasztási szokásaink megváltoztatásával, a természettel összhangban lévő ökológiai gazdálkodással és a helyi közösségek megerősítésével sokat tehetünk azért, hogy a Kárpát-medencét, egyedülálló természeti és kulturális örökségünket a jelenleginél jobb állapotban adhassuk át az utánunk jövő nemzedékeknek. Fontos az is, hogy átgondoljuk egymáshoz való viszonyunkat is, hiszen a jelenkori magyar társadalmat rengeteg, kellő odafigyeléssel és megértéssel oldható feszültség terheli. Kollektív lelki állapotunk javítása rengeteg alkotó energiát szabadít fel. És ha ha rendet, békét teremtünk magunkban és magunk körül, az tágabb hazánknak, Európának is jó.

Nekünk, az Együttnek megvannak a javaslataink közös hazánk élhetőbbé és szerethetőbbé tételére. Számunkra az Orbán-rezsim lebontása nem cél, hanem eszköz ahhoz, hogy egy jobb Magyarországot teremtsünk. Ehhez keressük a 2010 előtti és utáni világot egyaránt meghaladni akaró szövetségeseket egészen az utolsó utáni pillanatig, mert ahogy alapítónk, Bajnai Gordon mondta: egyenként elbuknánk, de együtt győzni fogunk!