Szelényi Zsuzsanna: Moszkovita módon számol le a kormány a civilekkel

Egy demokráciában a civilek ellenőrzik a politikusokat, és nem a politikusok a civileket. A sokszínű és tevékeny aktív civil társadalom a demokrácia, a jogbiztonság és a létbiztonság alapja. Amikor a magyar kormány a civil szervezeteket támadja, akkor a saját polgárait támadja meg.

Vannak olyan országok, amelyek jól működnek, ahol biztonságos az egészségügy, színvonalas az iskola, ahol az igazságszolgáltatás küzd a korrupció ellen, ahol értünk működik a kormányzás. Ahol jó élni. Ezekben az országokban a kormányok nem zárnak be egyetemeket, nem vegzálnak a hatalom erejével civil szervezeteket, nem hajkurásznak mindenhol ellenséget. Egy kormány kudarcának az egyik legjellemzőbb bizonyítéka, amikor rászáll a civil szervezetekre és megpróbálja őket ellehetetleníteni.

Ha megkérdezzük az embereket, hogy szerintük melyik országban jó élni, akkor Angliát, Dániát, Németországot emlegetik. Nos, ezeken a helyeken a kormánynak eszébe sem jut civileket vegzálni. Belorussziában és Oroszországban viszont, ahol közülünk valahogy senki sem akarna élni, ott bizony igen.

Nem véletlen ez. Ott jó élni, ahol az emberek szabadok, ahol a polgárok szabadon szervezkedhetnek, ha kell, ellenőrzik, kritizálják a kormányt, mindezt elmondják, leírják, a kormány figyel a szavukra. Demokráciában a civilek ellenőrzik a politikusokat és nem a politikusok a civileket. A sokszínű és tevékeny aktív civil társadalom a demokrácia, a jogbiztonság és a létbiztonság alapja. Amikor a magyar kormány a civil szervezeteket támadja, akkor a saját polgárait támadja.

A civil szervezetek elleni támadás még a fideszes alaptörvény szerint is alkotmányellenes. Az ugyanis alapjognak nevezi a véleményszabadságot és a gyülekezés szabadságát. Ez pedig azt jelenti, hogy magyar állampolgárok bármikor szabadon szervezhetnek civil szervezeteket. Mindegy, hogy ez a tevékenység külföldi vagy hazai forrásból valósul-e meg, és, hogy az tetszik-e a kormánynak. Nem azért vannak civil szervezetek, mert a kormány engedélyezi vagy tolerálja őket, hanem azért, mert magyar polgárok az alkotmányos jogaikat gyakorolják. Az a hatalom, amelyik ebben korlátozni akarja őket, nem demokratikus hatalom.

Valamikor régen mindezt pontosan tudta a Fidesz. A Fidesz is civil szervezetként alakult meg 1988-ban, és az akkori kommunista hatalom éppen olyan ellenségesen viszonyult hozzá, mint a mai fideszhatalom a neki nem tetsző szervezetekhez. Ha összehasonlítjuk a két hatalom reakcióját, akkor megállapíthatjuk, hogy a kommunista hatalom legalább azt jól mérte fel, hogy ki veszélyes rá. Hiszen az akkori Fidesz a kommunista rendszer ellenében azzal a politikai céllal jött létre, hogy hozzájáruljon a rezsim megdöntéséhez.

A mi ügyeink

De azok a civil szervezetek, amelyek ellen a mai állampárt fellép, nem azért dolgoznak, hogy a jelenlegi rezsimet megdöntsék. Nem pártok. Embereket képviselnek és ügyeket. A TASZ például programot indított annak érdekében, hogy a szülők mindig a gyerekeik mellett lehessenek a kórházakban vagy, hogy a fogyatékos emberek ne intézetekbe zárva éljenek, ha képesek az önellátásra. A mi fontos ügyeink ezek, amelyek minden gyerekes szülő számára fontosak. A Helsinki Bizottság évtizedek óta azért dolgozik, hogy a rendőri intézkedések és az igazságszolgáltatási eljárások során a polgárok jogai ne sérüljenek. Mondjuk, amikor 2006 őszén a jogvédők felléptek a rendőri túlkapások számos ártatlan áldozata érdekében. Időnként, ha úgy látják, hogy az emberek ügyei nem mozdulnak előre, nagyítót helyeznek a kormány elé. Ilyenkor ellenőrzik, hogy a kormány hogy betartja-e a törvényeket, és szóvá teszik, ha nem.

Az is a mi ügyünk, hogy a kormány hogyan költi el a közös pénzeinket, amelyek az adónkból keletkeznek. A mi ügyünk és az országunk érdeke. Amikor a Transparency International a közérdekű adatok nyilvánosságáért küzd, akkor a magyar népet segíti hozzá ahhoz, hogy megtudja, mire költik az általa befizetett adót. Nekünk fontos ez.

Putyin szavai visszhangoznak Orbán szájában

Amikor a Fidesz ezeket a szervezeteket megpróbálja megbélyegezni és „kitakarítani”, akkor valójában az egész polgári közösségünk kerül veszélybe. Orbán Viktor pontosan azt csinálja, amit Putyintól tanult. Szerinte „ezek a szervezetek beleszólnak a politikába”, „az ország rosszhírét keltik” – még a szóhasználat is azonos. Ha megnézzük Putyin lépéseit, látjuk mi vár Magyarországra, ha hagyjuk. Putyin is azzal kezdte, hogy megkülönböztette azokat a civil szervezeteket, amelyek külföldi forrásból is jutottak bevételhez. Aztán arra kényszerítette őket, hogy ezek a szervezetek stigmát aggassanak magukra. A megfélemlítés miatt aztán a belföldi támogatók is elfordultak tőlük, így pénz híján idővel meg is szűntek. Ez a lassú kivéreztetés. Környezetvédő és tudományos szervezetek éppúgy erre a sorsra jutottak, mint a női jogok érvényesüléséért küzdők. A helyükbe pedig álcivil szervezetet alapíttattak, amelyet a kormány pénzéből (az nem külföldi!), annak propagandáját hangoztatja. Olyanokat, mint nálunk a CÖF vagy az Alapjogokért Központ nevű álcivil, Fidesz-közeli szervezet.

Miközben Orbán Viktor tisztességes magyar polgárokat vádol azzal, hogy külföldi érdekek ügynökei, ő maga cselekszik úgy, mint Putyin elsőszámú ügynöke Európában.

Vajon meggyőződésből vagy pénzért teszi mindezt? Ha már a külföldről finanszírozott tényleges ügynököket akarjuk megtalálni, mindenekelőtt azt kell megvizsgálni, hogy őt magát hogyan finanszírozzák Moszkvából. A paksi beruházás az elképesztő korrupciós lehetőségeivel, vajon nem része-e ennek a finanszírozásnak? Vajon mi történt 2009 őszén, azon a titokzatos szentpétervári találkozón, amely gyökeresen megváltoztatta Orbán Viktor véleményét Putyinról és rendszeréről? Ez a fordulat még Orbán Viktor pálfordulásokban gazdag életútjában is megdöbbentő, és tényfeltárásra vár.

 

El a kezekkel a civilektől! A civil szervezetek bennünket képviselnek. Minden magyarnak szüksége van rájuk.