Spät Judit: Generációk viadala helyett józan nyugdíjpolitikát!

Szeretnék végre olyan országban élni, ahol a nyugdíjrendszer jelentősebb átalakításait olyan vita előzi meg, amelynek során az asztalfőn a jövő nemzedékek ombudsmanja ül, körülötte pedig egyenlő számban foglalnak helyet a diákszervezetek, a munkavállalók képviseletei és a nyugdíjasok szervezetei. Az Együtt szerint ugyanis egy jó nyugdíjrendszer valamennyi generáció érdekeit szem előtt tartja! Ehelyett ma Magyarországon a nyugdíj körüli vita ismét csak az emelésről, a 13. haviról és az Erzsébet-utalványokról szól, hiszen ismét populista, felelőtlen ígérgetés zajlik a nyugdíjasok szavazatainak megvásárlásáért. Az Együtt ehelyett olyan javaslatokat tesz, amelyek egyszerre teszik rugalmasabbá és fenntarthatóbbá a rendszert. Mert mi hiszünk abban, hogy a generációk véres viadala helyett a generációk józan kompromisszumaival járnának jobban mindenki.

Az elmúlt hetekben beindult osztogatási verseny után nem sok jót várhatunk a június 5-i parlamenti nyugdíj vitanaptól. A Fidesz Erzsébet-utalványos akciói, a novemberre időzített – tavaly elcsalt – soron kívüli emelés és a nyugdíjprémium belengetése után Botka igencsak megemelte a tétet: 13. havi nyugdíj, svájci indexálás (=magasabb emelés), a nyugdíjminimum duplázása és még ezen felül további emelések… És még közel egy év van a választásokig! Mi jöhet még? Talán az ingyenes Malév jegyek ígéretével fognak visszatérni Horn Gyula legszebb hagyományaihoz? (Zárójelben meg kell azért jegyezni, hogy ingyenes repkedési ígéret ide vagy oda, Horn miniszterelnöksége idején vezették be az eddigi legbátrabb, legfelelősebb nyugdíjreformot.  S bár a részleteiben voltak ugyan hibák, azóta – Bajnai Gordon néhány intézkedésétől eltekintve – szinte csak visszafele haladtunk.)

A nyugdíj osztogató-fosztogatók egy dolgot biztosan nem vesznek figyelembe: azt, hogy a fiatalok már most is a lábukkal szavaznak. Kilátástalan jövőképükbe már beégett az a gondolat, hogy nekik bizony sosem lesz ebben az országban nyugdíjuk. Ez is az egyik oka annak, hogy egyre többen szedik a sátorfájukat és inkább a brit, az osztrák vagy a német nyugdíjak fenntarthatóságához járulnak hozzá járulékfizetésükkel. Sokkoló hír a közelmúltból, hogy ma már minden hatodik(!) magyar gyerek külföldön születik: márpedig eddig sem a nyugdíj és demográfiai modellek, sem a nemzethalál víziók nem számoltak ilyen ütemű kivándorlással. A baj tehát sokkal nagyobb annál, mint ami már most is látszik. Felelősen gondolkodó politikai formáció ezért nem tehet mást, mint hogy a  13. havi nyugdíj ópiumos álma helyett olyan beavatkozásokat szorgalmaz, amely valamennyi korcsoport érdekeit figyelembe véve próbál igazságosabb rendszert kialakítani!

Éppen ezért az Együtt képviselői nem szállnak be a jövőt felélő ígérgetési versenybe! Helyette olyan megoldásokat javasolunk, amelyek figyelembe veszik a fiatalok és a ’40-es vagy ’50-es éveiket taposók érdeikeit is – hiszen a nyugdíjrendszert nemcsak általuk, de értük is kell működtetni. Eközben célzottan többet kell tenni a mélyszegénységben élő idősekért is. Hogy hangsúlyt adjak az eltérő megközelítésnek, a fiataloknak szóló javaslatokkal kezdem a felsorolást.

 

Megnöveljük a rendszeres, de kis összegű nyugdíjcélú megtakarításokra adott állami támogatást, ezzel a jelenleginél erősebben ösztönözzük és jobban segítjük a fiatalokat és a középkorúakat a hosszú távú nyugdíj célú takarékoskodásban! – Jelenleg is léteznek adókedvezmények nyugdíj előtakarékosságra, azonban az évente elérhető 280 ezer forintos adójóváírás megszerzéséhez összesen 1,4 millió forintot kell befizetni, azaz havonta 116 ezer forintot kell megtakarítani. Világos, hogy ezt ma csak egy nagyon szűk, magas jövedelmű réteg engedheti meg magának! Az Együtt elképzelése szerint ezzel szemben az államnak azokat kellene jobban segítnie, akik nagy odafigyeléssel és fegyelemmel havi pár ezer, esetleg 10-20 ezer forintot tudnak megtakarítani. Ebben a körben számít igazán sokat az erős állami ösztönzés, innen kell minél több munkavállalót beterelni az önkéntes megtakarítási rendszerbe. A megtakarítások kezelésére pedig a jelenleginél olcsóbb és átláthatóbb rendszert kell kialakítani – ennek ismertetése túlmutat ennek az írásnak a terjedelmén. Mivel, a korábbi magánnyugdíjpénztári rendszerrel ellentétben ez a megtakarítás nem a kötelező TB járulék átcímkézésével keletkezik, magántulajdon jellege elvitathatatlan, így a megtakarítás védettebb lesz a felelőtlen állami fosztogatással szemben.

Emellett a cafeteria rendszer átalakításával a munkáltatói támogatásokat kifejezetten a hosszú távú megtakarítások irányába kell átcsatornázni. Azaz a munkáltató által nyugdíj – vagy más hosszú távú – megtakarítási célra befizetett támogatásnak legyen a legnagyobb az adó- és járulékkedvezménye, szemben a jelenlegi rendszerrel, amely inkább a látványsport rendezvények megtekintését(!) és évente 400 ezer forintig akár luxus kategóriás belföldi vendéglátást és szálláshelyet támogatja kiemelten.   

Nőknek és férfiaknak egységesen rugalmasabbá tesszük a nyugdíjbavonulást és a nyugdíj melletti munkavégzést, akár részmunka-résznyugdíj formájában! Az Orbán-kormány e téren is komoly károkat okozott, hiszen az egyik oldalon rendkívül merev nyugdíjkorhatárt vezetett be és megtiltotta a közszférában a nyugdíj melletti munkavégzést, a másik oldalon a „nők40” révén rendkívüli engedményt tett a nők egy csoportjának, a többi női munkavállaló és a férfiak rovására. – Az Együtt ezzel szemben arányosan magasabb nyugdíj kifizetésével mindenkit arra fog ösztönözni, hogy minél tovább hasznosítsa tudását, tapasztalatát. Ugyanakkor, aki megteheti, vagy egészségi állapota vagy családi helyzete miatt kénytelen, az pár évvel hamarabb is elmehet majd nyugdíjba, arányosan csökkentett nyugdíj mellett. Innovatív javaslatunk a részmunka-résznyugdíj rendszerének kialakítása: ez lenne az egyének és a társadalom számára egyaránt legkedvezőbb megoldás. Hiszen így például még évekig hasznosulhatna a tapasztalt szakemberek tudása, ugyanakkor több idő maradna a családi feladatokra vagy az egészség megőrzésére, miközben az aktív és a nyugdíjas életszakasz közötti átmenet fokozatosabbá válna. Sokan a részmunka lehetősége miatt valószínűleg tovább maradnának aktívak, így végül a nyugdíjuk is magasabb lehetne. Egy ilyen rendszer azért is igazságosabb lenne, mert nem tenne különbséget a nők s a férfiak lehetőségei között, ellentétben a mai szabályozással.

Szolidárisabbá tesszük a nyugdíjmegállapítás szabályait és célzott intézkedésekkel segítjük a legszegényebb idős embereket! Ahogy az egész társadalmat, úgy a nyugdíjas társadalmat is egyre jobban megosztja az Orbán-kormány. Részben a nyugdíjszabályok, részben az adórendszer, részben pedig a gazdasági környezet változása miatt mára szélsőségessé váltak a nyugdíjasok közötti különbségek is, amit egy felelős kormányzat nem nézhetne tovább ölbe tett kézzel!  Körülbelül 55 ezer olyan öregségi nyugdíjas van, aki 50 ezer forintnál akár jóval kevesebbet kap havonta (és akkor még a korhatár alatti rokkantakról, a súlyos egészségkárosodással élőkről nem is beszéltünk, akiknek az ügye külön rendezést igényel). Az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összege, a nyugdíjminimum  havi 28.500 forintos értéke 2008 óta nem emelkedett, így az infláció miatt vásárlóértékének több mint harmadát elveszítette. Eközben folyamatosan emelkedik a kiemelkedően magas nyugdíjban részesülők száma. Ma már 18 ezren kapnak havi 300 ezer forintnál magasabb nyugdíjat, néhány nyugdíj pedig megközelíti a havi 2 millió forintot! Az extrém magas nyugdíjak megjelenését nem az okozza, hogy néhányan ennyivel többen dolgoztak, hanem a fenti szabályokban bekövetkezett változások.

Ebből jól látható, hogy a nyugdíjas társadalomban lévő feszültségek csökkentésére nem a 13. havi nyugdíj vagy a magasabb emelés a megoldás, sőt! Miért is kellene mondjuk a félmillió forintot is elérő nyugdíjakat infláció felett emelni? Miért kellene a 30-40 ezer forint közötti nyugdíjasnak és a 300 ezresnek ugyanúgy 10 ezer forintos karácsonyi Erzsébet –utalványt küldeni? Ehelyett inkább elsőként a megállapítási szabályokat kellene újragondolni, hiszen most például  az azonos életpályát végigdolgozó emberek (mondjuk két gimnáziumi tanár) nyugdíja között jelentős különbség van csupán amiatt, ha pár év különbséggel mentek nyugdíjba.

Jól látható, hogy a közvélekedéssel ellentétben szó sincs arról, hogy minden nyugdíjas szegénységben élne és ezért a társadalomnak más fontos kiadásokkal (pl. oktatással) szemben soron kívüli nyugdíjemelésre kellene költenie. Ugyanakkor valóban vannak olyan idős emberek, akik borzasztó nélkülözésben élnek. Az ő helyzetüket részben a nyugdíjrendszeren belül, részben azon kívüli eszközökkel kell javítani. Így sürgősen szükség van a nyugdíjminimum emelésére, ami már 2008 óta nem emelkedett, összeg 10 éve változatlanul 28 500 Ft. Ez alatt közel 10 ezer forintot veszített az értékéből – ezt sürgősen pótolni kellene, ez mondhatni a minimum, amire e téren szükség van. Az Együtt erre be is adott módosító javaslatot a 2018-as költségvetés tervezetéhez. Másrészről a legszegényebb időseket egyéb eszközökkel, például a közgyógyellátás kiterjesztésével, az energiahatékonyságot javító lakásfelújítások célzott állami támogatásával (fenntartható rezsicsökkentés!) vagy akár az üres vidéki háziorvosi praxisok betöltésével kellene  segíteni.

Az itt leírtak természetesen nem azonosak egy átfogó, úgynevezett paradigmatikus nyugdíjreformmal, amelynek során, a demográfiai válság miatt az alapoktól kellene újragondolni a nyugdíjrendszer működését. Sajnos egy ilyen jelentős reformhoz szükséges társadalmi párbeszédnek a lehetősége jelenleg a science fiction kategóriájába tartozik. De már a fenti néhány beavatkozással is jelenleginél igazságosabbá és fenntarthatóbbá válna a rendszer. Erzsébet-utalványok és 13. vagy 14. havi nyugdíjak nélkül.