Nyitott nemzet, biztonságos Magyarország

Az Együtt külpolitikai javaslata

Magyarország 2018-ban rosszabbul fog állni, mint 2010-ben. Orbán Viktor a külpolitikában nemhogy nem végzett semmit, de az elmúlt közel nyolc év alatt sokat rontott az ország helyzetén. Külpolitikai teljesítményéről azonban aligha lehet tisztán külpolitikai szempontok alapján érvényeset mondani, ugyanis nemzetközi cselekvésében is leginkább a rövid távú belpolitikai haszonszerzés vezeti. Az úgynevezett orbáni külpolitika ezért 2010 óta lényegében Orbán illiberális rendszerének a külföld felé mutatott arca: illiberális országok a fő partnerei, dilettáns módszerekkel művelik, nagyrészt hozzá nem értő személyzettel.
Nyolc év mérlege
A közeledő választások előtt fel kell tenni a kérdést, hogy a közel 8 év alatt erősebb, biztonságosabb, tekintélyesebb lett-e Magyarország a világban?

A válasz az, hogy Magyarország ma gyenge, mert nincs valódi nemzetközi befolyása és nincsenek befolyásos szövetségesei. Vezetője jól látható bojkott alatt áll jelentős szövetséges országok vezetése részéről, ezért Orbán Viktor a legfontosabb nemzetközi fórumokon nem képes a magyar érdekek hatékony képviseletére és érvényesítésére.

Ez a helyzet tarthatatlan, mert Magyarország így nincs biztonságban. Jelenlegi vezetői ugyanezen okból nem képesek hitelt érdemlő ígéretet tenni az ország polgárai jólétének nemcsak növelésére, de mai szintjének középtávon való megőrzésére sem.

Magyarországon tehát a külpolitikában is rendszerváltásra van szükség. A meglévő romokból olyan külpolitikát kell létrehozni, amely számot vet a világ, Európa és Magyarország valódi helyzetével, és nemzetközi kapcsolatépítéssel képes lesz támogatni az országban szükséges alapvető változásokat, helyreállíthatja az ország szinte példátlan mélységbe zuhant nemzetközi tekintélyét.

Ebben a folyamatban a legfontosabb teendő, hogy meg kell újítani értékalapú elkötelezettségünket a nyugati szövetségi rendszer tagjaként. Az állam intézményrendszerében és a gyakorlatban is alkalmazni kell ennek az értékrendnek, szövetségünk legfontosabb összetartó elemének a normáit. A magyarországi jogállam lényegi megerősítése azért is nélkülözhetetlen, mert az már ma is a nemzetközi befektetésekért folytatott verseny egyik legfontosabb feltétele.

Kölcsönös bizalmon alapuló együttműködést kell kialakítani szövetségi rendszerünk meghatározó országaival, vagyis Magyarország helyét újra kell definiálnunk a demokratikus államok közösségében. Ennek részeként Magyarországnak el kell fogadnia, hogy a szolidaritás kölcsönös gyakorlata sarkalatos eleme értéközösségünknek. Ez érvényes a globalizáció ellentmondásos folyamatából eredő kihívások, így egyebek között a migráció problémájának kezelésére is.

A külpolitika alapját jelentő nemzeti érdekeket széleskörű társadalmi konzultációk útján kell meghatározni, ezért a külpolitikában is el kell utasítani az Orbán által meghirdetett „kötcsei szellemiséget”.

A kormányzást a választások után átvevő demokratikus erők ezekkel a lépésekkel kialakíthatják országunk körül a nemzetközi bizalomnak azt a légkörét, amely nélkül kiszolgáltatottan lenne kénytelen szembenézni a világban egyre láthatóbb veszélyekkel, destabilizáló folyamatokkal.

Külön úton
Az Európai Unió 2017-18-ban minden jel szerint hozzákezd belső viszonyai és nemzetközi kapcsolatai megreformálásához. Ezek a reformok az Unió valamennyi tagországának a jövőjét, így Magyarországét is lényegi pontokon fogják érinteni. A 2018-as országgyűlési választások ezért nem pusztán a mandátumok négy évre való elosztásáról döntenek, hanem arról is, hogy ki képviseli Magyarországot az Unió megújításáról szóló tárgyalásokon. E tárgyalások pedig legalább egy évtizedre vagy még hosszabb időre szólóan eldöntik, hol lesz Magyarország helye Európában, biztonságban és jólétben élhetünk-e.

Magyarország ma az Európai Unió legproblematikusabb tagállama. Rendszeres különvéleményeivel, a közös értékeket tagadó álláspontjával sorsdöntő időszakban gyengíti az Unió összetartó erejét. A Fidesz vezető politikusai és személyesen Orbán Viktor a nemzetközi gyakorlatban elfogadhatatlan stílusban konok következetességgel köszörülik a nyelvüket Magyarország legfontosabb szövetségese, az Unió legnagyobb nettó befizetője, Németország politikáján és vezetőin. Az ettől várható előnyök mibenlétét még nem sikerült megvilágítaniuk. A nyíltan az új amerikai kormányzat protekcionista kereskedelempolitikáját támogató külügyminiszter, az orosz titkosszolgálatoknak Magyarországon lényegében szabad kezet biztosító miniszterelnök, a működő jogállamiság köré folyamatosan kérdőjeleket rajzoló parlamenti többség csak néhány példa a helyzet súlyosságára.

Már ma is látható, hogy Európa megújulásának elvi alapja az Unió tagországai, az egész nyugati szövetségi rendszer kohézióját biztosító értékközösség megerősítése lesz. A megújulási folyamatban nyilvánvalóan nem játszhat érdemi szerepet Orbán Viktor, aki ezt az értékrendet „az okos országok által a buta országok számára kitalált”… „emberjogi szépelgő handabandának” minősítette.

A 2018-as országgyűlési választásnak regionális kihatása sem elhanyagolható. Kérdéses, hogy Európa szélén kialakul-e egy illiberális perem az integrációt új alapokra helyező, a globalizációs versenyben helyt állni akaró mag-Európával szemben. Aligha van esély arra, hogy a rendkívül heterogén visegrádi négyek az európai megújulás folyamatában a nagyon elszántnak tűnő mag-országokkal szemben lényegi engedményeket érjenek el. Ehhez sem a mag-országok között szükséges befolyással, sem a szükséges vonzó társadalomképpel, sem anyagi forrásokkal nem rendelkeznek.

Hogy Magyarország Európában az illiberális peremhez tartozik-e, vagy a szorosabb integrációt kívánó országok csoportjába, az ki fog hatni a határon túli magyar közösségek önképére, az anyaországgal való azonosulási készségükre. Az ebben a kérdésben való döntés így jelentős hatást gyakorol a magyar nemzet egészének kohéziójára is.

Európa éppen most készül minőségileg átalakítani védelmi együttműködését. Magyarország ma ebben nem képes teljes jogú tagként részt venni, mert tisztázatlan a viszonya az Unió legfontosabb geostratégiai riválisához, Oroszországhoz. Ezért vele szemben nincs meg a közös védelmi politikához is elengedhetetlen bizalom. Magyarország Európa egy kockázatos fejlődési pillanatában védelmi együttműködésre csak rendkívül korlátozottan képes, csak a kötelező gyakorlatokat teljesíti és ezért a jövőben csaknem védtelen maradhat.

Ugyanez érvényes a nemzetközi terrorizmussal szembeni védekezésre, amelynek kulcseleme a bizalmon alapuló információcsere. A mind nyilvánvalóbban a Fidesz és Orbán belpolitikai céljait is szolgáló, akár a civil társadalom ellen felhasznált nemzetbiztonsági szolgálatok mai állapotukban aligha érdemlik ki a szövetséges társszolgálatok bizalmát.

Az egyszerűség kedvéért itt külügyminisztériumnak nevezett intézmény Orbán és a Fidesz politikájának állatorvosi lova, amely a kormányfő elszigeteltsége miatt képtelen legfontosabb nemzetközi kapcsolataink intézésére. Vezetője a diplomáciai érintkezés alapvető szabályait sem ismeri vagy tudatosan áthágja. Személyzete itthon és külföldön rendszeresen produkálja a dilettantizmus elképesztő eseteit. Racionalitást nélkülöző, megalomán külföldi hálózatfejlesztése jól láthatóan a pártkatonák, rokonok és barátok kifizetőhelyévé tette a világpolitikai feszültségek közepette szinte minden más állami szervnél fontosabb intézményt, amely így nem alkalmas feladata ellátására.

Az előbb ’globális’, majd ’keleti’ illetve ’déli’ nyitásnak nevezett külügyminisztériumi kezdeményezések semmilyen látható változást nem eredményeztek a magyar külgazdasági orientációban, ami ezeknek a programoknak az eredeti célja volt. Az eredménytelenségben oroszlánrésze van a Magyar Nemzeti Kereskedőháznak, az évi több milliárd forint veszteséget termelő, hozzá nem értő személyzet által működtetett szervezetnek, amelyhez botrányok egész sora kapcsolódik.

Van megoldás
Az Unió tagországaiban, de a szélesebb nyugati szövetség országaiban is egyre láthatóbb, hogy a politikai bal-jobb felosztás túlhaladottá válik. Különösen így van ez a kül- és Európa–politikában. Ma az európai társadalmak lényegében a nemzeti bezárkózást akaró vagy a globalizáció pozitív és negatív hatásaival szembenéző, fokozott integrálódást kívánó politikai erők szerint tagolódnak. Az Európai Unió egyre több tagországában látszik, hogy a nemzeti bezárkózást jelentős többség utasítja el.

Az Unió egyes tagországaiban egy ilyen új politikai centrum létrejötte a feltétele annak is, hogy az egyre inkább több pólusúvá váló világban Európa globális szerepet töltsön be. Ezt az Egyesült Államok a jelek szerint felülvizsgálat alatt álló világpolitikai szerepe is szükségessé teszi. Amennyiben viszont az Unió tagországai vagy egy részük a nemzeti bezárkózást, a protekcionista gazdaságpolitikát választanák a további integrálódás útja helyett, akkor vesztesei lehetnek az erőforrásokért és a globális befolyásért folytatott versenynek.

Magyarországon is megvannak egy, a fokozottabb európai integrációt támogató, jobb- és baloldaliakat, fővárost és vidéket egyaránt magában foglaló új többség kialakításának a feltételei. Egy ilyen többség létrejötte nélkülözhetetlen Magyarország kül- és Európa-politikájában szükséges fordulat végigviteléhez. Ehhez a fordulathoz meg kell nyerni a gazdaság valódi versenyben helytállni akaró meghatározó szereplőit, a civil szervezeteket és

a tudományos közvéleményt is.

A legsürgetőbb teendők
  1. A magyar kül- és Európa-politikában alapvető stílusváltásra van szükség, az országnak haladéktalanul vissza kell nyernie teljes cselekvő- és kommunikációképességét.
  2. A 2018-as választások után létrejövő kormány biztosítsa országunk létfontosságú érdekét, hogy Magyarország az átalakuló Európában a legszorosabban együttműködő országok csoportjába tartozzon.
  3. Magyarország biztonsága megköveteli, hogy külpolitikai gyakorlatában tisztázza szövetségünk geostratégiai riválisaihoz (Oroszország) való viszonyát.
  4. Az Országgyűlés Külügyi Bizottsága legyen kormány és ellenzék között a külpolitikai egyeztetés érdemi fóruma.
  5. Meg kell szüntetni a külügyminisztérium fideszes kifizetőhelyként való működtetését; a feladatára alkalmatlan Magyar Nemzeti Kereskedőház helyett professzionális, valódi kereskedelemfejlesztési szervezetet kell létrehozni.

A magyar külügyi szolgálatban bel- és külföldön csak olyanok dolgozhatnak, akik a pártszolgálat helyett a nemzet szolgálatát tekintik hivatásuknak.