Magyar érdekek a változó Európában

Az Együtt javaslata Magyarország Európa-politikájára

pixel_hun_szlogenes3_jav

 

2016. október 2-án népszavazás lesz Magyarországon: a magyar állampolgárok “hivatalosan” az uniós menekültkvótákról szavaznak majd. Valójában azonban az Orbán Viktor vezette kormány arra kér felhatalmazást, hogy tovább folytathassa azt a politikáját, amely mindinkább kivezeti az országot az Európai Uniót alkotó államok közösségéből.

Ezzel szemben az Együtt hisz Magyarország uniós tagságában, hisz az európai integráció jövőjében, ám azt sem tagadja el, hogy az Európai Unió nehéz helyzetben van. Helyzetelemzésünk és javaslataink azt célozzák, hogy a válságból egy az eddiginél is sikeresebb Unió születhessen meg, amelynek szerves része, aktív tagja és cselekvője Magyarország.

 

I. Válságban az európai integráció

  • Az Európai Unió válságban van. A válság az uniós együttműködés olyan kulcsterületeit érinti, mint a közös valuta vagy a kontinensen belüli szabad mozgás vívmányai, az intézmények és a döntéshozatal legitimitásának általános elfogadottsága; mostanra pedig megingott az integrációs folyamat visszafordíthatatlanságába vetett hit is. Az Unióban kialakult helyzet nem független az általános gazdasági modellválságtól, a globalizációs és ökológiai kihívásoktól, valamint a tagországok egy részében a középosztály gyengülésétől sem. Az Unió jelenlegi helyzete összefügg egyes kelet-európai rendszerváltások kudarcaival is. Az Unió válsága azért tűnik tartósnak, mert a tagállamok között nagyon széttartó a megoldáskeresés is, más-más úton kívánják megoldani az Unió krízisét.
  • A növekvő népszerűségű populista pártok és politikusok jelentős részben magát az Uniót tartják a különböző európai válságok okának, sőt egyesek az integráció jelenlegi formában való fennmaradását is megkérdőjelezik.
  • Ezek a fejlemények, ez a válság az Unió eddigi történetében példátlan helyzetet eredményeztek. A példátlan helyzet pedig példátlanul erős választ igényel.

 

II. Európai összefogás

  • Az Unió válságából való kibontakozása csak az Uniót alkotó országok közös politikai akaratának megerősítésével lehetséges. Ennek alapja az azonos értékrenden nyugvó, közösen elfogadott szabályoknak megfelelő működés helyreállítása, amelynek nélkülözhetetlen elemei:
    • a demokratikus intézmények és eljárások akadálytalan működése az egyes tagországokban;
    • a szolidaritás megerősítése, illetve helyreállítása, és ezzel a kohézió biztosítása az Utagországai között;
    • az Unió hatályos alapszerződési kereteiben lévő lehetőségek legteljesebb kihasználása;
    • az uniós intézmények és döntéshozatal továbbfejlesztése;
    • az Unió átláthatóságának új minősége.

 

III. Magyarország jövője az európai együttműködésben való részvételtől függ

  • Magyarország jelenlegi kormánya az uniós válságból való kibontakozásnak egyik jelentős akadálya. A magyar kormány Európa-ellenes, megosztó, a nemzeti érdekeket az európai érdekekkel oktalanul szembeállító politikája immár nemcsak Magyarország érdekeit veszélyezteti, de rossz példaként szolgál a kelet-közép-európai országok egy részében, illetve az Unió régebbi tagországaiban növekvő befolyású populista pártok és mozgalmak számára is.
  • Orbán az európai integráció gondolata, intézményei és vezetői ellen folytatott hadjárata részeként hirdette meg a minden tekintetben abszurd “kvótanépszavazást”, hogy ezzel álságos módon legitimációt szerezzen a hadjárat további folytatásához, adott esetben a hadjárat új szintre emeléséhez.
  • Ezért Magyarország még mindig többségben lévő Európa-párti polgárainak össze kell fogniuk Európa azon erőivel, amelyek hozzájuk hasonlóan az Unió válságának leküzdésében érdekeltek. Ezek az erők ugyanis változatlanul globális jelentőségűnek tartják az európai szociális modell megvédését, az európai politikai és kulturális vívmányok a kontinens határain túl is érvényesülő kisugárzó hatásának megőrzését. Magyarország jövője Európában, az európai politikai kultúra hagyományain és értékein alapuló Európai Unióban van. A magyar polgárosodásnak, Magyarország társadalmi-gazdasági felemelkedésének pedig csak az európai integráció sikere lehet a biztosítéka.
  • Ezért a sikeres európai válságkezelés nemzeti érdek. A magyar nemzeti közösség számára létfontosságú, hogy az Unió mielőbb kibontakozzon jelenlegi válságából, visszanyerje teljes cselekvőképességét, és még mindig nagyon jelentős erőforrásait mozgósítva növekvő mértékben vállaljon részt az olyan globális kihívásokra adandó válaszok kidolgozásában, mint a fenntartható növekedés, a környezetvédelem, a klímapolitika, a digitalizáció, a migráció, a terrorizmus, a demográfiai robbanás és mások.
  • A nemzetközi biztonság új fenyegetéseivel szembeni fellépés csak európai, sőt azon is túlnyúlóan, az egész nyugati értékközösségre kiterjedő összefogással lehetséges. Európa polgárainak − köztük Magyarország polgárainak − biztonsága, jóléte, a gazdasági növekedéshez szükséges erőforrásokhoz való hozzáférés, a kereskedelem szabadságának fenntartása nemzetközi − ezen belül különösen európai − együttműködés nélkül nem garantálható.

 

 IV. Kimaradás és lemaradás

  • Az uniós válság már nem kezelhető az Unióban megszokott rövid távú politikai kompromisszumokkal. Az európai integráció csak akkor lesz képes a globális kihívásoknak megfelelni, ha a tagországok kormányai, és ami ennél is fontosabb, maguk az európai polgárok transzparens vitában állnak ki az Unió elkerülhetetlen újjászervezése és ezzel teljes cselekvőképességének visszaszerzése mellett.
  • Orbán és populista társainak tevékenysége a feladatnak való megfelelést minden korábbinál nehezebbé teszi. Az integráció megerősítése mellett elkötelezett tagállamok és politikai erők ezért már most olyan alternatívákat mérlegelnek, amelyek az U többsebességűvé válását, és ezzel Magyarország másod- vagy harmadosztályú taggá válását valószínűsítik. Magyarország Európa-párti erőinek mindent meg kell tenniük, hogy ezt megakadályozzák.
  • Orbán elsősorban azért szegül szembe az Unió cselekvőképességének helyreállítását célzó újjászervezéssel, mert ez autokratikus politikájának kemény külső korlátját jelenti. A magyarországi jogállam meggyengülése, a demokratikus intézményrendszer szinte teljes kiüresítése, a kormányzati korrupció a magyar történelemben példátlan gyakorlata, általában véve az uniós értékrend számonkérése, a mind élesebb uniós kritika Orbánt egyre jobban távolítják az integráció fő áramától és ezzel a magyar érdekek Unión belüli érvényesítésének lehetőségétől.
  • Abszurd alternatívaként ezért fordult Orbán kelet felé, azon belül is a hozzá hasonló autokratikus gyakorlatot folytató államokhoz. Ez nemcsak a magyar nemzeti érdekekkel ellentétes, de egy minden korábbinál intenzívebb együttműködést igénylő, globális bizonytalanságokkal terhes világban gyengíti az európai és a nyugati szövetségi rendszer kohézióját.

 

V. Az Együtt javaslatai

  • Az Unió válságának meghaladása, az integráció újjászervezése a tagországok közötti együttműködési kultúra, a politikai kohézió új minőségének elérését kell jelentse. A populizmus és demagóg Európa-ellenesség erősödése, a tagországok belpolitikai nehézségei közepette ez hosszadalmas és visszaesésektől sem mentes folyamat lesz.
  • Az Unió előtt álló egyik legfontosabb feladat, hogy a tagországok között egyetértés jöjjön létre az integráció távlati céljairól. Ilyen távlati cél lehet közép-, illetve hosszú távon a politikai integráció létrehozása. E fejlemények következtében − minden bizonnyal − napirendre fog kerülni az uniós szerződések kérdése, illetve további szuverenitás-átruházásra irányuló felhatalmazás kérés az Unió polgáraitól. Ez az uniós törekvés azonban csak akkor lehet sikeres, ha átgondoltan, konkrét területekre vonatkozóan és érthetően kérnek mandátumot az emberek életét érintő kezdeményezésekhez, a szuverenitás fokozatosan kiépülő közös gyakorlásához.
  • Az Uniónak már ma is van számos olyan programja, ahol lehet és kell is előrelépni, hogy az Unió megmutathassa a közösség egészét előmozdító programjait. Minderre mintául szolgálhat a kiváló példa, az Erasmus program.
  • Súlyponti területek az Európa-politikában:
    • Egyenlőtlenségek csökkentése: közösségi szinten is kiemelt célként kell tekinteni a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére. Ez a tagországok társadalmait és már az Unió kohézióját is veszélyeztető populista térnyerés elleni fellépés egyik döntő területe. Ehhez azonban olyan megoldásokra van szükség, amely ma nemzetállami korrupciónak nem kiszolgáltatott, tehát csak közösségi programként, nem pedig közösségi finanszírozású nemzetállami programként valósítható meg. Így tehát az egyenlőtlenségcsökkentő programok kidolgozását, megvalósítását és felügyeletét nem a tagállamokra, illetve azok kormányaira, hanem az Európai Unió intézményrendszerére kell bízni, hogy a célzott források valóban a legrászorultabbakhoz jussanak el, és hatékonyan hasznosuljanak.
    • Korrupció-ellenes harc: az uniós források elköltésének hatékony felügyeletére közösségi intézmények (pl. ügyészség) szükségesek, amelyek értelemszerűen önálló nyomozati jogkörrel rendelkeznek. A magyar példa is mutatja, hogy az egyes nemzetállami intézmények a jelenlegi keretek között nem alkalmasak az eredményes korrupció-ellenes fellépésre.
    • Menekültválság, bevándorlás, Unión belüli migráció: szolidaritáson alapuló, egységes elvek alapján működő intézményekre van szükség e területen is, amelyek a Genfi Konvenció szellemében működnek, de a valóságban is érvényesül a kiutasítási politika. A közös határőrizetet ugyancsak közös uniós intézmények révén szükséges megvalósítani.
    • Gazdasági növekedés-ösztönzés: a gazdasági stabilitás, majd a fenntartható növekedés feltételeinek megteremtése elengedhetetlen az Unió politikai legitimációjának megerősítése érdekében. Az elmúlt évtizedek gazdasági növekedési modelljének kifulladása után az eddigieknél is hatékonyabb közösségi eszközök alkalmazására van szükség az egyre komolyabb demográfiai problémákkal is küzdő Unióban. Ezek nélkül tovább gyengülhet az Unió kohéziója és Európa menthetetlenül lemarad az egyre élesebb globális versenyben. A költségvetési politikák területén a stabilitási és növekedési paktum normatív erejének érvényesítése, tényleges betartása kulcsfontosságú, mert ennek elmaradása csökkenti a programok társadalmi legitimációját.
    • Klímavédelem és fenntartható energia-politika: a korszerű energiaellátási megoldások alkalmazása, a klímavédelmi célok elérése fontos elemei az Unió globális versenyképessége hosszú távú biztosításának. Ezért sokkal erősebb közösségi politikákra van szükség a forrásmegosztás, a szolgáltatók szétválasztása, a megújuló energiák elterjesztése és a rugalmasabb energiahálózatok kiépítése területén is.
    • Fellépés a közösségi jogot súlyosan sértő államok ellen: intézményi garanciákat és érdemi szankció-lehetőségeket kell teremteni a közösségi szabályokat, különösen a szabadság és demokrácia, illetve a jogállamiság szabályait megsértő tagországokkal szemben. Ezt ki kell emelni a pártpolitikai egyeztetési térből és bírósági, igazságszolgáltatási keretbe szükséges helyezni. Ne legyen politikai mérlegelés tárgya, ne az Európai Parlamenten belüli erőviszonyok, napi politikai alkuk döntsék el a közösségi alapelvek megsértésének megállapítását, különösen a koppenhágai kritériumoknak való megfelelést illetően!
    • Közös uniós kül- és biztonságpolitika lényegi továbbfejlesztése: az Uniót elérő nemzetközi válságok kivédése és kezelése, a nemzetközi biztonság fenntartása, illetve megteremtése érdekében az Uniónak az eddiginél sokkal hatékonyabb kül- és biztonságpolitikára van szüksége. Ennek megvalósítása erősíteni fogja az Unió nemzetközileg is fontos kisugárzó hatását, ráadásul rendelkezik ehhez az európai polgárok nagy többségének támogatásával is.

 

Az európai integráció továbbfejlesztésének döntő kérdése, hogy a tagországok hajlandók-e túllépni azon a szuverenitást abszolutizáló gondolkodáson, amely megakadályozza, hogy az integrációban tömörült országok valóban hatékony közös válaszokat adjanak az európai és globális kihívásokra. Ez ugyanis elkerülhetetlenné teszi, hogy szuverenitásukat fokozódó mértékben gyakorolják közösen, amelynek ellenében nagyobb biztonságot és jólétet nyújthatnak a polgáraiknak.