Még több tiszteletet a pedagógusoknak!

A nemzet felemelkedésének záloga a megfelelő oktatás, amely képes csökkenteni a társadalmi egyenlőtlenségeket. A Fidesz által elfoglalt oktatási rendszer irányítói mindent megtesznek azért, hogy ez ne így legyen, de ez a pedagógusok tömeges pályaelhagyásához és ezáltal a rendszer összeomlásához vezethet. A pedagógusnap kapcsán már leírtam gondolataimat, de a nyár folyamán a helyzet tovább romlott, elsősorban a botrányos igazgatói pályázatokkal. Írásom elsősorban a pályán még kitartó kollégáknak szól, de természetesen azokhoz is, akik velem együtt kedvező fordulatban reménykednek az oktatás terén.

Immár a második tanév kezdődik meg aktív közreműködésem nélkül. Két évvel ezelőtt ilyenkor utolsó végzős osztályom élén álltam az ünnepségen és próbáltam őket a sikeres érettségi felé vezetni. Idén másodikos fiamat kísértem az iskolába: ennyi maradt nekem a tanévnyitók izgalmából. A tudomány és a politika mellett a közoktatásban való tanításra nincs időm és energiám – más kérdés, hogy a jelenlegi feltételek mellett lenne-e hozzá kedvem…

Minden tiszteletem azoké a pedagógus kollégáké, akik az elhibázott “reformok” (és azok kapkodó kiigazításai) csapdájában vergődő oktatási rendszerben maradtak és élettapasztalatukra, szakmai tudásukra, emberségükre támaszkodva próbálják meg tanítani, nevelni a rájuk bízott fiatalokat. Mert legyünk őszinték: a mai magyar társadalom minden problémája házhoz jön minden iskolába, legyen az elitképző gimnázium vagy vidéki szakképző iskola, a leszakadó térségek falusi általános iskoláiról nem is beszélve. Ezzel nem is lenne gond, ha nem túlterhelt, az államnak többszörösen kiszolgáltatott* és alulfizetett tanerők próbálnák meg csökkenteni a társadalmi egyenlőtlenségeket, ami egyébként egy civilizált országban az oktatási rendszer legfőbb feladata kell hogy legyen.

* Az iskolák túlnyomó többségének fenntartója vagy a KLIK, vagy a szakképzési centrumokon keresztül a Nemzetgazdasági Minisztérium. A legtöbb pedagógus tehát állami alkalmazott, ami kimondott vagy kimondatlan, de mindenképpen a “fortélyos félelem igazgat” elvén működő függőséget jelent. Egy értelmiségiként önálló véleménnyel bíró és azt véka alá nem rejtő tanár nehezen kap állást egy másik, állami fenntartású intézményben, akár önszántából, akár felsőbb hatásra távozik korábbi helyéről. Az is előfordulhat, hogy korábbi független önkormányzati képviselőjelöltként való indulását és kockás inges kiállását büntetik azzal, hogy a tantestület minősített többsége által támogatott igazgatói pályázatát indoklás nélkül elutasítják.

Az aktív pedagógusok száma pedig egyre csökken. Tömegesen vonulnak nyugdíjba a Ratkó-gyerekek, a “nagy generáció” utolsó hullámának képviselői, magukkal vive óriási szakmai tapasztalatukat és sok az aktív korú pályaelhagyó is. Utánpótlás pedig nincs vagy alig van: utolsó tanévemben például nem volt 30 év alatti kolléga a tantestületben. A Közigállás legfrissebb álláshirdetései között szinte kizárólag pedagógus munkakörökbe keresnek dolgozókat, jellemzően az ország északi és keleti felébe, ahol a már említett társadalmi problémák hatványozottan vannak jelen. Az iskolák életébe az igazgatói pályázatok kézivezérelt elbírálásával való beavatkozások sem könnyítettek a helyzeten: a Fidesz által már két éve leigázott Budai Nagy Antal Gimnáziumban például több tanár felmondott és osztályokat vontak össze, ezért viszont több szülő kiíratta gyermekét az intézményből. Vajon a pályázat nélkül kinevezett régi-új igazgató által irányított keszthelyi Vajda János Gimnáziumban milyen folyamatok fognak zajlani a közeljövőben?

Ejtsünk néhány szót a pedagógus érdekképviseletről is! A Nemzeti Pedagógus Kar néven futó, államilag létrehozott gittegyletre sok szót nem vesztegetnék, mivel tekintélye és legitimitása nullához közeli. A két nagy szakszervezet vezetői ugyan szakmailag helytálló megállapításokkal és követelésekkel állnak elő időről időre, azonban képtelenek felfogni, hogy ezek érvényesítése csak politikai eszközökkel történhet meg, csak így lehet sikeresen szembeszállni a rezsimmel. Éppen ezért a szakszervezeteknek és az időnként látványos, ám eredménytelen tömegtüntetéseket szervező pedagógus mozgalmaknak az eltartott kisujjas civil álszemérem helyett talán érdemes lenne azzal a párttal együttműködni, amelyik jelenleg a legkidolgozottabb oktatási programmal rendelkezik és amelyik gyakorlatilag ugyanazt mondja, amit a Tanítanék: az Együttel. Mindjárt kiderülne, hogy a Fehér Könyv és a Kockás Könyv között nincs is akkora különbség.

Hogy írásom vége felé valami pozitívummal is szolgálhassak, a pedagógusoknak több tiszteletet követelő korábbi blogbejegyzésemből szeretnék ismét megosztani egy idézetet, egyben aktualitása miatt ajánlom (újra)elolvasásra az egész cikket:

“A pedagógus nem lehet elkeseredettmegtorpant ember, mert a pedagógusnak egyetlen karizmája van: a jövőbe vetett hit optimizmusa”. (Karácsony Sándor)

A borúsan kezdődő 2016-17-es tanév elején bizakodásra adhat okot, hogy ez lehet az utolsó olyan tanév, melyet a Hoffmann-Czunyiné-Palkovics féle minizsarnokok által megbetegített oktatási rendszerben kell eltöltenünk. Ezután pedig együtt létrehozhatjuk azt az oktatási rendszert, amely valóban a nemzet felemelkedését, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését szolgálja majd. Ehhez semmi mást nem kell tenniük tisztelt kollégáimnak, mint figyelemmel követni a közéletet, felelős értelmiségiként meggyőzni minél többeket ismeretségi körükben a változás szükségességéről és nem utolsósorban arra a politikai erőre szavazni, amelyik oktatási programjában hasonló elveket vall, mint az elégedetlen pedagógusok.

Ahogyan a tanévnyitón mondani szoktuk egymásnak: boldog új évet!

Ajánlom magunkat!

Az Együtt oktatással kapcsolatos javaslatai itt találhatóak: http://egyuttpart.hu/egyutt-oktatasi-javaslatok/