Keszthely lesz a királyi család üdülővárosa?

Mikor két éve felemeltem szavam az erősen véleményes kikötőeladással kapcsolatban, melyben Tiborcz István egyik cége is érdekelt volt, egyik helyi vállalkozó barátom így érvelt:

Tibikém, ne zavard a bizniszt, nekünk az csak jó, ha Keszthely királyi város lesz! Akkor lesz csak igazán fejlődés itt!

A fejlődés valóban szemmel látható. Főterünk úgy megújult, hogy a közbeszerzés kiírása a sajtó figyelmét is felkeltette, bár a turistákét kevésbé – ahhoz ugyanis árnyékot adó fák és rendszeres programok is kellenének. Amíg ez nem valósul meg, addig bizony együtt kell élnünk a “kőtér” és a “kétéjszakás város” elnevezésekkel. A közvilágítás ledesítése is a miniszterelnöki vő érdekeltségeinek jóvoltából valósult meg, bár a hasonló konstrukcióban kivitelezett zalaegerszegi projekthez képest nálunk kevesebb volt a lakossági panasz, de azért a keszthelyi utcák sem fürödtek a korábbi fényükben. Az Átlátszó információi szerint most pedig a két patinás Balaton-parti szálloda, a Hullám és a Balaton kerülhet kormányfő közeli kezekbe.

Keszthely 10 legnagyobb városfejlesztési blamájáról korábban már írtam, az olvasók pedig szavaztak is arról, hogy szerintük melyik a legnagyobb.

Érdekes módon a műemlék jellegű, bár elég romos állapotban lévő épületek környezete a közelmúltban úgy-ahogy megszépült, természetesen hazai és uniós forrásokból, azaz nem magánbefektetésből. (Más kérdés, ha elkezdődik a két hotel felújítása, mi lesz a százmilliókból felújított térrésszel? Jóformán lehet majd újrakezdeni a munkálatokat, mert nyilván nem helikopterekről lelógatott munkásokkal hozzák rendbe az épületeket.) Az önkormányzatra – igaz, önhibáján kívül – újra a szerencsétlen szemlélő szerepét osztották, mivel nem sok beleszólása van, volt, hogy ki és hogyan építhet a parton. Ahogy korábban is tétlenül szemlélhették, hogy az egész Balaton-partot látványos fejlesztési tervekkel körbehaknizó és felvásárló SCD Group hogyan nem csinált semmit és farolt ki a Balaton Szállóból is például. De meggyőződésem és sok évi helyi tapasztalatom, hogyha bármilyen hivatali segítségre lesz szüksége e két magyar beruházó celebnek, a vitorláskikötő eladásakor és a közvilágítás ledesítésekor tapasztalt lelkesedéssel szervilitással fog az önkormányzat a rendelkezésükre állni.

Most sok helyi azt mondhatja, hogy “nem az számít, ki a tulaj, hanem hogy rendbe lesz rakva a Balaton-part, a szállodákból profitálni fog a város, jelentősen javulhat a térségi infrastruktúra is”. Igen, tényleg szüksége lenne a városnak egy rendezett Balaton-partra, jól prosperáló 4 vagy 5 csillagos szállodákra, valamint a csúcsszezont tisztességesen kiszolgáló körülményekre. És egy normálisan működő, demokratikus országban valóban teljesen mindegy, kinek a neve szerepel az ingatlan tulajdoni lapján.

Azonban a szállodák új tulajdonosai mögött álló Mészáros Lőrinc (mint királyi vagyonkezelő) és Tiborcz István (mint királyi vő) a magyar családok és adófizetők pénzéből (a keszthelyiekéből is), valamint véleményes közbeszerzések által elnyert uniós közpénzmilliárdokból vásárolhatják meg e két szállodát stróman cégeiken keresztül. Ez az, ami a baj. Igaz, akkor is baj lenne, ha más településen vásárolgatnának kedvükre. (Mint például Fóton?)

A bagóért eladott vitorláskikötő, a minap megszerzett két szálloda (és a helyi madarak még további bizniszekről is csiripelnek) után biztos, hogy “királyi város” akarunk lenni? Egy olyan “királyi város”, ahol csak a szolgálók szerepét osztják ránk?

Eközben valóban rászorulók nem kapnak önkormányzati bérlakást, életlehetőségek híján elvándorol a fiatalság és még a 220 éves egyetemi karunkat is el akarja lehetetleníteni a kormány. Az önkormányzat meg mindehhez jó képet vágva csak annyit mondd, “de hát jönnek az uniós források, lesz újabb térkő, játszótér és épülnek sportpályák is”. Csak ember nem lesz majd, aki e köveket, játékokat és sportpályákat koptassa. Kell ez nekünk?