Igazságtétel és Demokratizálódás

az Együtt javaslata az Orbán-rezsim áldozatainak kárenyhítéséről

A magyar politikai közösség közös tragédiája, hogy több mint két és fél évtizeddel a rendszerváltás és a békés átmenet után újra igazságtételre és jóvátételre van szükség. A húsz évvel ezelőtti folyamat kudarcai rombolták a köztársaság társadalmi elfogadottságát, de a mostani kárvallottak sérelmeinek tisztességes elismerése és egy szűk réteg érdem nélküli meggazdagodásának visszafordítása nélkül nem lehet hitelesen újra demokratizálni Magyarországot.

E javaslat az Együtt kormányzati felkészülési szakpolitikai koncepcióinak sorába tartozik. Célunk az, hogy beazonosítsuk a főbb kárvallotti és kedvezményezetti csoportokat, tisztázzuk a demokratizálás politikai és jogi kereteit, és a vállalandó pénzügyi kötelezettségeket is számba vegyük.

Az Együtt politikai közösségének meggyőződése, hogy mivel az illiberális Orbán-rezsim új módszerekkel legalizálta saját, korrupt gyakorlatát, így az igazságtétel során is új eszközökre van szükség. Erről pedig már a 2018-as választást megelőzően nyilvános vitát kell folytatni, mert a választópolgároktól az igazságtételi folyamatra is kiterjedően kell felhatalmazást kérni.

AZ IGAZSÁGTÉTELNEK RÉSZÉT KÉPEZI:
(1) A jogfosztottak igazságtétele
A jogfosztottak, tulajdonjogukban korlátozottak erkölcsi és részleges anyagi kárenyhítése. Ide tartoznak mások mellett a földbérletüket, -tulajdonukat érintően sérelmet elszenvedők, a nyugdíjrendszer átalakítása során nemzetközi bíróság által is elismerten károsultak, a koncessziós rendszerek kiépítésének áldozatai, különösen a trafik-koncessziók területén. Az igazságtétel forrása az orbáni-érdekkörtől visszaszerzett vagyon.
(2) A magánnyugdíj-pénztári államosítás kárainak enyhítése
A magánnyugdíj-pénztári károsultak kárának elismerése, és annak rögzítése, hogy teljes kártalanításuk nem lehetséges a Fidesz felelőtlen költségvetési politikája, a nyugdíjmegtakarítások felélése miatt. Számukra részleges, szimbolikus kárenyhítést a nyugdíjrendszer 2030 utáni fenntarthatóságát biztosító intézkedések részeként kell nyújtani, megfelelő szakmai és politikai konzultáció után.
(3) Az orbáni érdekkör vagyonának visszavétele
A jogszerűtlenül vagy joggal való visszaélés révén szerzett tulajdonok, szerzett jogok visszavétele a szűk, orbáni bűnelkövetői körben. A foglyul ejtett magyar államban törvénnyel lop az orbáni érdekkör. Ebből belföldön is regisztrált stróman-struktúrák, közbeszerzésekre specializálódott vállalatcsoportok és médiabirodalmak épültek ki. Sok, versenyképes magyar közép- és nagyvállalatot zsarolással szereztek meg. Ezeket állami tulajdonba kell venni, amit lehetséges, jogos tulajdonosaiknak vissza kell juttatni.
(4) A felelőtlen állami vagyongazdálkodás korrekciója
Az állami földbérleteket a korrupt bérlői körben fel kell mondani, a földtulajdonosoktól pedig vissza kell venni, különösen azoktól, akik politikailag megválogatottan odaítélt, állami támogatású hitel révén tudtak földet vásárolni. Az új Alaptörvény keretein belül jogilag semmis minden olyan közbeszerzés és így szerzett vagyon, amely offshore-jellegű, átláthatatlan struktúrákhoz kapcsolódik. E szabálynak is érvényt kell szerezni utólagosan az igazságtétel során. Tételesen meg kell vizsgálni a 2010 után végbement magánosítási tranzakciókat, és a szükséges esetekben az eredeti állapot helyreállítása érdekében kell lépni.
(5) Jóvátételi adó a kitüntetett kedvezményezettekre
Jóvátételi jellegű adó kivetése azokra, akik a tisztességes piacgazdaságokban bevett ellenőrzött verseny elvét megsértve, közbeszerzések kitüntetett nyerteseiként vagy az állami szereplőkkel ápolt jó kapcsolatok révén kerültek aránytalan gazdagodást lehetővé tevő helyzetbe.
AZ IGAZSÁGTÉTELBEN ÉRINTETTEK KÖRE
A Fidesz-kormánynak számos olyan intézkedése volt, amely magánszemélyek tulajdonát, haszonbérleti jogosultságát érintette. A földbérleti pályázatok, földértékesítési aukciók kedvezményezettjeinek helyzetbe hozása érdekében a kormány sokakat megfosztott jogos bérleményüktől, előhaszonbérleti joggal terhelt területüktől. Az igazságtételnek ki kell terjednie az ő helyzetük méltányos kezelésére.

A trafikokat érintő koncessziós rendszer államilag elosztott joggá tette a dohányáru kiskereskedelmet, ezzel sokezer olyan ember életét tették tönkre, akik ebből éltek, és azzal számoltak, hogy folytathatják is a munkájukat. A korrupt pályázatokon nyerni esélyük sem volt. A kárenyhítésnek esetükben az állami beavatkozás hatásainak kompenzálására kell kitérnie.

Számos állami alkalmazotti kört elért a kényszernyugdíjazás, illetve a korábbi nyugdíjjogosultságok szétverése, ide értve a nyugdíjazás utáni foglalkoztatási tilalom alá esőket is. A megalázott bírók és pedagógusok esetében kárenyhítésre van szükség, ez számos esetben nemzetközi bírósági ítélet alapján automatikusan is történhet. A rendvédelmi dolgozók nyugdíjszerű juttatásának csökkentése területén volt jogszerű és volt jogszerűtlen intézkedés egyaránt. Nem a régi status quo helyreállítása a cél, de azok kárenyhítése elengedhetetlen, akik számára a jogalkotó nem adott elég alkalmazkodási és felkészülési időt, és bíróságon is érvényesíthető legitim elvárásuk volt a magyar állammal szemben. Számukra a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát nem sértő, részleges megoldást kell teremteni.

A magánnyugdíj-pénztári államosítás kárvallottjai több millióan vannak. A Fidesz fenyegetéssel és az egyéni számlákra vonatkozó hazugsággal államosította lényegében a teljes magánnyugdíj-pénztári tagság – magántulajdont jelentő, örökölhető – megtakarításait. A több mint háromezer milliárd forintnyi összeget néhány év alatt felélte a magyar költségvetés, így felelősen nem ígérhető az eredeti helyzet helyreállítása és a teljes pénzbeli kártalanítás. Esetükben szimbolikus igazságtétel lehetséges, és a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának megteremtése során jelezni kell, hogy az állam részleges anyagi ellentételezéssel kárenyhíti az érintetteket a Fidesz által felélt hatalmas források elvesztése miatt. Ennek előfeltétele a magyar nyugdíjrendszer fenntarthatóságának átfogó vizsgálata, a (névleges) egyéni számlák bevezetésének kockázatelemzése, és a paradigmatikus, illetve parametrikus nyugdíj-átalakítási lehetőségek számba vétele. A megoldásnak része lehet a valóban hosszútávú, nyugdíj jellegű megtakarítások új eszközökkel történő ösztönzése, különös figyelemmel a károsultakra. Megnyugtatóan rendezni kell a magánnyugdíjpénztári tagsága mellett máig kitartó néhány tízezer ember megtakarításának helyzetét is.

FELHATALMAZÁS NÉKÜL CSELEKEDTEK
Az Orbán-rezsim jogfosztással, korrupcióval és az állam foglyul ejtésével építette ki rendszerét – a rezsim-építésre való mindennemű választói felhatalmazás nélkül. Ennek részeként jogos tulajdont vettek el tíz- és százezrektől, miközben egy szűk kedvezményezetti kör kitüntetett helyzetbe került, és mások kárára gazdagodott.

2010 után nyilvánosan felvállalt politikává tette a Fidesz egy új tulajdonosi osztály megteremtését. E személyi kör támogatását nem is korrupciónak tekintette az állampárt, hanem a felhalmozott hatalmi erőforrások segítségével végrehajtott puszta átrendezésnek, amivel részben a rendszerváltás évtizedében történtekkel szemben vesznek – maguknak – revansot. Az Orbán-rezsim elitjét alkotó személyek tevékenysége vagy mentes a versenyképes, piaci értékteremtéstől, vagy nem illeszkedik a világgazdaság nemzetközi termelési láncaiba, vagy pedig úgy monopolizál bizonyos bevételi formákat, hogy másokat onnan tudatos koncepció szerint kiszorít. Sok versenyképes, magyar közép- és nagyvállalkozás van, amelynek tulajdonjogát zsarolással, hatósági fenyegetéssel szerezte meg a fideszes érdekkör, az igazságtételi folyamatnak őket is számba kell vennie.

Az új tulajdonosi osztály kialakításának kárvallottjain túl számos olyan magánszemély is áldozata az Orbán-rezsimnek, akiknek jogszerű tulajdonát, haszonbérleti jogát az állam felülírta és elvette. Igazságtételre és kárenyhítésre jogosult sértett mindenki, akit a Fidesz nyugdíjba kényszerített, akinek bérelt földjét vagy más vagyonát a tulajdon szabadságát korlátozva az állam elvette, vagy akinek magánnyugdíj-pénztári megtakarításait államosította.

TANULNI KELL A RENDSZERVÁLTÁS HIBÁIBÓL
Az Orbán-rezsim bukását követő demokratizálás és igazságtétel elengedhetetlen lépés az új köztársaság társadalmi elfogadottságának megteremtéséhez. Ez nem kollektív társadalmi megtorlás, és nem államosítási hullám, hanem célzott beavatkozás a korrekció érdekében.

Tanulnunk kell a fájdalmakkal és tragédiákkal teli 20. század magyar történelméből. A tulajdonviszonyok mindenkire és mindenre kiterjedő, erőszakos átalakítása a kommunista hatalomátvétel után generációkra fékezte le a magyar polgárosodás folyamatát, és mások mellett felélte a Holokausztban elpusztítottak vagyonát is. Immár értjük, hogy a felemás kárpótlási folyamat mennyi bajt okozott az 1990-es demokratikus átmenet során, csökkentve az új rendszer társadalmi elfogadottságát. Tudjuk, hogy az 1980-as évek korrupt spontán privatizációs folyamatának tabusítása hozzájárult a harmadik magyar köztársaság válságához, és különösen a versengő piacgazdaság eszméjének elutasításához. Látjuk, hogy az elaprózott földbirtok-szerkezet és az átláthatatlan állami földbérlet-politika mennyi bajt okozott a magyar mezőgazdaságnak az 1990-es évek óta. És nem feledhetjük, hogy mennyi bajt okoz mind a mai napig az ügynökakták nyilvánossá tételének elmaradása.

A rendszerváltás során választott nemzeti stratégiai irányt, amely a liberális demokrácia megteremtésére, a szociális piacgazdaság kiépítésére és az európai, illetve észak-atlanti integrációra épült, továbbra is helyesnek és érvényesnek tartjuk. A hibák ellenére hasznosnak tekintjük a versengő privatizációs folyamatot, amely számos termelő ágazat, közszolgáltatás és infrastrukturális fejlesztés területén lehetővé tette hazánk gyorsabb felzárkózását a fejlett, nyugati országokhoz. Mindezekkel együtt azonban a tulajdonviszonyok átalakítása és az igazságtétel elmaradása fontos történelmi tanulság, amit fel kell használni az Orbán-rezsim lebontása során.

Az elmúlt másfél évszázadban a magyar polgárosodás időről időre lelassult, megállt vagy visszafordult. Az egyik fontos tanulság, hogy a tulajdonviszonyokat átfogóan átrendezni kívánó, ciklikusan ismétlődő hatalomváltások aláásták a kiszámíthatóságba és a tulajdon tiszteletébe vetett bizalmat. A másik, hogy az utólagos korrekció elmaradása avagy a túlzottan általános, mindenkire kiterjedő kiigazítás egyaránt károkat okozott, mert az igazságtétel jogos társadalmi elvárását nem szolgálta, és nem törekedett a nem szándékolt társadalmi károk minimalizálására. Ebben a spirálban forog a magyar polgárosodás története.

Az Együttnek meggyőződése, hogy az Orbán-rezsim utáni demokratizálás és igazságtétel elkerülhetetlen. De célzottnak, korlátozottnak kell lennie, és a versengő teljesítmények megerősítését kell elősegítenie. Mindennek elmaradása csak tovább mélyítené a válságot, és folytatná a szőnyeg alá söprés évszázados gyakorlatát. Tanulni kell azokból a sikeres nemzetközi társadalmi megbékélési folyamatokból, amelyek során igazságtétel és társadalmi párbeszéddel történő békéltetés történt.

DEMOKRATIZÁLÁS A JOGFOLYTONOSSÁG MEGSZAKÍTÁSÁVAL
Egy ilyen igazságtételi folyamat legitimációs alapja a magyar választópolgárok döntése. Amennyiben egy részben szabad és nem tisztességes választási rendszerben az ellenzék képes megszerezni a parlamenti többséget, akkor érdemi választói támogatást tudhat majd maga mögött. Az Orbán-rezsim és utódja közötti hatalomátadás nem hagyományos kormányváltás, több annál: egy önmagát tudatosan és büszkén illiberális rezsimnek tekintő hatalom eltávolítása vértelen, békés eszközökkel, az elhibázottan többségi karakterű, vegyes választási rendszer akadályait véve.

A győzelemre törekvő ellenzéki erőknek célul kell kitűzniük a liberális demokrácia helyreállítását. Az intézményi autonómiák tiszteletének teljes hiányáról árulkodó, személyi függésen és kiszolgáltatottságon alapuló Orbán-rezsim alkotmányos kereteinek felszámolására kell választói mandátumot kérni. Nyíltan beszélve a kormányváltás utáni demokratizálás és igazságtétel ügyéről is már előzetesen. Nem jogi trükközés az igazságtétel alapja, hanem a politikai felhatalmazás és cselekvés.

Az Orbán-rezsimet lebontó, demokratikus választói támogatást maga mögött tudó új kormánynak meg lesznek az eszközei az igazságtétel végrehajtására. A túlzott kontinuitás igény károkat okozott már 1990-ben is. E hatalomváltás több egy polgári demokratikus hatalomátvételnél, mivel az új rendszer nem kíván közösséget vállalni az illiberális Magyarországot megteremtő, hazánk szabadságát és versenyképességét korrupt módon romboló időszakkal. A kormányváltás nem lesz jogfolytonos az állami élet politikai vonatkozásait illetően.

Akik nem tisztelték sem a szabadságot, sem a jogot kormányzásuk során, nem érdemelnek elismerést vereségük után sem.
Mivel tágabb közösségünk, az Európai Unió célja is egy liberális demokráciák együttműködéséből kialakuló, szabad, versengő, polgári közösség megteremtése Európában, így egy elnyomó, nem demokratikus, az államot korrupt érdekek szerint foglyul ejtő hatalom alkotmányos keretei nem képezhetnek akadályt a demokratizálás során. Ennek részeként pedig az új hatalom eljár a versenyből kiemelt, kedvezményezetti helyzetbe mások megkárosítása révén jutó orbáni elitcsoporttal szemben.

Mivel a választók az illiberális rezsim sorsáról döntenek majd, így döntésük kormányváltás esetén megszünteti Orbán Viktor politikai rendszerét. E politikai döntés következménye, hogy a demokratizálás során a választói felhatalmazásra hivatkozva át kell lépni a személyi és intézményi akadályokon. Mindez automatikus hivatalvesztéseket, intézmény-megszűnéseket jelent, amelyek tényét csak megállapítja majd az új kormány, és a múlt maradványain való túllépés után, az újra liberális demokráciaként működni kívánó Magyarország alapjait kell csak megteremtenie.

Az új alkotmányos kereteket a parlamentben kell kialakítani. A folyamat átmeneti korrekciót és utána új alkotmányozást igényel, amely figyelembe veszi az 1990 óta felhalmozott tapasztalatokat, használja a 2010 előtti alkotmánybíráskodás szellemi és jogi örökségét, és tanul az illiberális Orbán-rezsim kiépítésének káros tapasztalataiból is. Az új rendszert népszavazáson kell megerősíteni.

CÉLZOTT BEAVATKOZÁS
Amikor 2018-ra készülve az Együtt igazságtételre tesz javaslatot, nem örömében teszi ezt, de határozottan hisz az igazában.
Hiszünk abban, hogy lehetséges szimbolikusan és anyagilag igazságtételben részesíteni azokat a megalázottakat, akikkel szemben a 2010-ben választói felhatalmazást szerző elitcsoport a kapott mandátummal visszaélve, jogtipró és embertelen módon járt el.

Hiszünk abban, hogy az Orbán-rezsim utáni demokratizálás nem volna legitim és tisztességes, ha nem történne meg ez az igazságtétel. E tekintetben az elnyomó, önmagát illiberálisnak nevező Orbán-rezsim szétverése során tanulnunk kell a kemény majd puhább formát öltő kádári diktatúra lebontásának hibáiból.

Hiszünk abban, hogy csak a legszűkebb, legnyilvánvalóbb bűnelkövetői körrel szemben kell eljárni. A tulajdon-visszavétel és szerzettjog-elvétel csak az Orbán-családhoz köthető bűnözőkre terjed ki. Nem lehet kollektíven bűnössé nyilvánítani minden olyan üzleti szereplőt, aki kötött üzletet az elnyomó, nem liberális demokrata rezsimmel. Végképp nincs kollektív bűnösség semmilyen társadalmi csoportot illetően – e tekintetben is tanulnunk kell a 20. századból.

Tisztában vagyunk a szavak súlyával és felelősségünkkel, így pontosan fogalmazunk: csak és kizárólag a szűk, orbáni kedvezményezetti kör belföldi vagyonát kell korlátozni. Hazánk esetében ez elengedhetetlen, mert sem képességük, sem tudásuk nem tette őket amúgy alkalmassá, hogy a versengő piacon gazdagodjanak meg. Sikereiket kizárólag politikai elkötelezettségüknek, strómanságuknak és a szívességkereskedelemnek köszönhették.

Számos olyan, Orbánhoz és strómanjaihoz köthető gazdasági társaság van, amelyek állami támogatások nélkül maguk is csődbe mennek, így azokat hagyni is kell tönkremenni. Az erőszakosan bevezetett és versenyelőnyt teremtő koncessziós rendszereket, például a trafikok területén fel kell lazítani, meg kell szüntetni, így a versengő piacgazdaság maga szünteti majd meg a politikai nyomással kialakított gazdasági előnyöket. Végezetül az állami vagyon bérletére, megvásárlására, használatára épülő jogosultságokat, az államtól kapott egyes monopoljogokat – például a földbérletek, földértékesítések és offshore államkötvény-eladások területén – vissza kell venni, szabályszerűségi ellenőrzést kell indítani, és a korábbi konstrukciókat meg kell szüntetni. Ugyanakkor vannak olyan területek, ahol törvénnyel állami tulajdonba kell venni az adófizetőktől ellopott javakat, mert más megoldás nem lehetséges a törvénnyel legalizált vagyonosodás korrekciójára.

A TULAJDON VÉDELMÉBEN, TISZTELVE A POLGÁROSODÁST
Egy ilyen folyamat kulcsa az arányérzék és a mértéktartás.

A szimbolikus és anyagi igazságtétel során erősíteni, nem pedig gyengíteni kell a magántulajdon és a szabad és ellenőrzött piaci verseny tiszteletét. De a drasztikus megoldásoktól való félelem nem okozhatja azt, hogy az új rendszer ismét futni hagy olyanokat, akik érdemtelenül, mások kárán gazdagodtak meg.

Senkit sem érhet kár pusztán azért, mert munkája részeként kapcsolatba került a fideszes vezetésű magyar állammal. Nem velük szemben kell fellépni. Ha pedig valaki fenntartható üzleti tevékenysége mellett más ágazatokban tett szert előnyökre politikai kapcsolatai miatt, vagy csak egyes cégeivel indult korrupt, a versenyt nélkülöző közbeszerzési eljárásokon, akkor vele szemben jóvátételi adó megfizettetésével kell fellépni.

Az elmúlt 25-30 év során megerősödött magyar vállalkozói kört a tisztességes versenyben segíti egy ilyen intézkedés. Sokezer olyan cég működik sikeresen hazánkban, amelyek sosem kértek sem állami támogatást, sem semmilyen politikai alapon odaítélt kedvezményt. Az elmúlt évtizedek verseny-romboló politikai és gazdasági kultúrája éppen az ő sikerül ellen hatott. A nemzetközi termelési láncokba integrálódott magyar társaságok fejlődését nem gátolhatja egy ilyen igazságtételi folyamat. Őket hagyni kell menni tovább.

KÖLTSÉGVETÉSI VONATKOZÁSOK
Az Orbán-rezsim utáni demokratizálás során nem szabad betarthatatlan ígéreteket megfogalmazni. Így kell eljárni az igazságtétel során is.

Az Együtt álláspontja szerint a 2018-at követő igazságtétel során az érintetti kör számára káruk elismerése révén erkölcsi és anyagi kárenyhítést kell bevezetni. Mivel az érintett személyek száma 1990-hez képest kisebb, így nem kárpótlási jegyes avagy bónokra épülő megoldást kell kidolgozni, hanem életjáradék-szerű megoldást avagy egyszeri kárenyhítést.

A költségvetési fenntarthatóság szempontjaira maximális figyelemmel kell lenni. A kiadásokra nem jelentenek majd elegendő fedezetet a szűk, orbáni érdekkörtől visszavett vagyonelemek, így úgy kell kidolgozni a megoldást, hogy az Magyarország gazdasági stabilitását ne veszélyeztesse. Éppen ezért kell nyíltan beszélni a teljes magánnyugdíj-pénztári kártalanítás lehetetlenségéről is. Kizárólag a korábban szerzett, majd eltörölt jogok nyugdíjrendszeren belüli elismerésére kell megoldást találni a vonatkozó nemzetközi bírósági határozatokkal összhangban.