Berkecz Balázs: Mi a baj a Csíki Sörrel?

Büszke lennék arra, ha sok volna az olyan magyar startup, amelyik néhány év leforgása alatt olyan sikeressé tudna válni, mint a Csíki Sört gyártó erdélyi cég. Mégis egészen elképesztő, ami a cég körül történik az utóbbi időben. Mégis mi a baj a Csíki Sörrel? 

Mondhatni a Csíki Sör alapítása óta figyelemmel kísérem a cég történetét. Nem vagyok nagy sörös, de évekig laktam a pécsi sörgyár szomszédságában, szeretem a környéket gyakran belengő maláta illatát, és a pécsiség része a város lelkeként reklámozott Pécsi Sör. Ezért is hallgattam érdeklődve évekkel ezelőtt egy barátom esküvői vacsoráján, ahogyan egy Székelyföldről érkezett vendég büszkén mesélt tarról, hogy egy igényes, kézműves erdélyi sört kezdtek arrafelé gyártani.

Meg is lepődtem, amikor itthon más sajtóorgánumok mellett még a HVG is egy cikket szentelt a Csíki Sör indulásának. Ez volt a cikk felütése: “Nagyon úgy néz ki, hogy a székelyek megcsinálták az év sörreklámját. A Csíki sör szpotjában van minden, ami kell: Hegy, templomtorony, szekér, bajusz, turulmadár, patak vize, na meg a sör. Meg persze medve is.”

A következő meglepetés akkor ért, amikor Pécsett egy kisboltban belefutottam a termékbe, egyetlen üveg Csíki Sör volt már csak a polcon, kíváncsiságból megvettem. Bevallom, nekem ízlik ez a fajta korrekt pilseni típusú lager sör, nem éreztem túlzásnak a palackon elhelyezett székelyes, jópofáskodó marketinget sem. (Ezzel szemben, ha Heinekent látok egy bolt polcán, akkor két dolog szokott eszembe jutni, az egyik az, hogy az Amsterdamban gyártott eredeti sörnek mennyivel jobb íze van mint a hazai változatnak, a másik pedig az, amikor az Index 2012-es vaktesztjén alkoholmentes kategóriában akkorát bukott a kakukktojásként kóstolt normál, alkoholos Heineken, hogy utolsó előttiként végzett a sorban ilyen jellemzéssel: “egy kis májkrémmel vegyített szúnyogirtó szaga van”.)

Aztán meglepődve láttam, hogy a Heineken beperelte a székely céget, amely téma itthon is felkapottá vált, mivel a hazai sajtó is rendre beszámolt az ügy fejleményeiről. Még az általam tisztelt és gyakorta hivatkozott Átlátszó is fontosnak tartotta, hogy beleszálljon a megfejtésbe, mondván “az Igazi Csíki Sörnek kapóra jött a jogvita, ugyanis így a kis székelyföldi sörmanufaktúra harcát könnyen a Dávid-Góliát, a kis helyi termelőt ellehetetlenítő, szívtelen, profitorientált multi tengelyen lehetett ábrázolni.” Pedig – mint azt az Átlátszó kiderítette – a csíkszentsimoni cégnek, akárcsak a Heinekennek, holland tulajdonosa is van: “a cégadatok szerint a 2013 októberében bejegyzett S.C. Lixid Project S.R.L.-t jelenleg fele-fele arányban birtokolja a vitatott székelyföldi törpe vízerőművek révén ismertté vált Lénárd András vállalkozó, valamint egy hollandiai cég, a Lixid Holding BV.” (Ennek tükrében persze elgondolkodtató, hogy a második “Igazi Csíki Sör” reklámban a székely ember és a medve éppen egy holland figurát csépelnek.)

Ekkortájt vált a Csíki Sör vs. Heineken ügy egy klasszikus népi-urbánus vitává, és ettől – már-már természetesen – erős politikai színezetet is kapott a téma. A fideszes-jobbikos vonal egyre inkább nemzeti ügyet csinált a kérdésből, ahol az átok román bíróság és a gonosz holland multinacionális vállalat közösen csap oda a szegény székely cégnek, míg a másik oldal szerint az ügyeskedő, pofátlan marketinggel operáló, szintén holland hátterű cég gátlástalanul él vissza az áldozat szereppel.

Meglepődve, és gyakran elképedve figyelem mind a két oldalon a túltolt reakciókat. Az zavar igazán az egészben, hogy olyan piacpárti ismerőseim is szidják a Csíki Sört gyártó céget, akik gyakorta hangoztatják, hogy milyen fontos lenne a magyar gazdaságot is beindítani, startup vállalkozásokat támogatni, a helyi termékek piacát megerősíteni, és így tovább. Pedig az Igazi Csíki Sör mögött álló magánvállalkozás tudomásom szerint kizárólag magántőkéből és banki hitelből érte el azt, hogy ma már 140 alkalmazottat foglalkoztatnak és Románia mellett Magyarországon is számos helyen forgalmazzák a már széles körben ismert és kedvelt terméküket. Mi ez, ha nem piaci siker?

Ráadásul nem értem néhány “urbánus” honfitársam fanyalgását sem, hiszen miért baj az, ha egy magyar identitású cég magyar nyelven magyar szimbólumokat használva reklámoz. Ez teljesen normális. Ahogyan teljesen normális az is, hogy egy cseh vagy német sörmárka a cseh vagy német identitásnak megfelelően gyártja és árulja a sörét.  

Megjegyzem, hogy a védjegy-vita még nem zárult le, mert az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala a „Csíki Sör” uniós szintű védjegyet másodfokon is az Igazi Csíki Sört gyártó vállalkozás egyik tulajdonosának javára ítélte, de a BruxInfo tudosítása szerint ezt a határozatot is megtámadta a Heineken az Európai Unió luxemburgi bíróságán. Így védjegybejegyzés helyett újabb pereskedés indul az ügyben, amelynek eredményeként kijöhet még az, hogy a csíkszentsimoni cég használhatja majd az eredeti védjegyét, és nem az azóta kiötlött “Igazi Tiltott Sör” nevet kell használják.

Mindeközben Lázárék mára odáig ragadtatták magukat, hogy törvényi úton próbálnak a legpitiánerebb módon revansot venni a Heinekenen, sőt a Transindex szerint az Igazi Csíki Sör mögött álló magánvállalkozásnak, egy Romániában működő cégnek akar a magyar kormány állami támogatást nyújtani. Másrészt belengették, hogy segítenek a hazai kézműves sörfőzdéknek, de attól tartok, hogy ez utóbbi kapcsán előbb-utóbb kiderül, hogy Ráhelke vagy Pénztáros Lőrinc éppen most vásárolt be sörfőzdéből.

Bárhogyan is alakul ez a történet, a jelenlegi ismereteim alapján büszke lennék arra, ha sok volna az olyan magyar startup, amelyik néhány év leforgása alatt olyan sikeressé tudna válni, mint a Csíki Sört gyártó erdélyi cég.

Ebben az egész történetben ráadásul van egy fontos csavar is, nevezetesen az, hogy a Heineken – feltehetőleg szándéka ellenére – olyan reklámot csinált a csíkszentsimoni sörösöknek, ami megsokszorozhatja a már “Igazi Tiltott Sör” néven polcra kerülő italok eladásait, és a székelyek ügyes marketingje minden jel szerint előnnyé kovácsolta azt a hátrányt, amit a román bíróság döntése okozott.

Viszont Lázárék mozgása ebben a kérdésben kicsit sem korrekt. Egyrészről a mozgásuk nem több népnemzeti köntösbe bugyolált sunyi dörgölőzésnél és agyatan bosszúállásnál, diplomáciai balfékségnél. Másrészt egy romániai magáncégbe való magyar állami invesztíció felérne egy hűtlen kezeléssel.

Mi az Együttben úgy gondoljuk, hogy az Európai Unión belül Magyarország fő célja a nemzeti érdekek érvényesítése, ehhez értelmes konfliktusokat is érdemes felvállalni, viszont szomszédainkkal és a régió országaival karöltve súlyt szerezhetünk a közösség vitáiban. Ez azonban csak akkor lehet sikeres, ha a felelőtlen vagdalkozás, a szövetségeseinkkel szemben folytatott, belpolitikai célú harc folytatása helyett az erős, tiszteletet adó, de kulturált érdekérvényesítést tűzzük ki célul.

Az Együtt a kormányváltás után erősíteni fogja az állam fogyasztóvédő és piacszabályozó szerepét ott, ahol ez az ország hosszú távú érdeke, fellépünk a monopóliumok ellen, de visszavonjuk az államot azokról a területekről, ahol semmi keresnivalója, és hiszünk a magántulajdon meghatározó súlyán alapuló gazdasági modellben. 

A magyar állammal szembeni bizalom helyreállítása nélkülözhetetlen és az ország jövőjébe vetett hit beruházásokat vonz Magyarországra, illetve befektetésekre ösztönzik a hazai vállalkozásokat, aminek eredményeképp nemcsak a legnagyobb magyarországi cégek, hanem a hazai kkv-k versenykésessége is javul.

Szerintünk egy saját erőből felépített vállalkozás az anyagi biztonságon túl önbecsülést is ad, polgárrá tesz. Öntudatos polgárrá, aki nemcsak a kötelességeivel, de a jogaival is tisztában van, aki érti és átérzi, hogy a szabadság és a jólét összefügg, ezért aktívan részt vesz a közügyekben, védi és műveli a demokráciát.