Az ügynökakták kérdésnek rendezése

Minden magyar állampolgárnak joga van a nemzeti múlt, azon belül a pártállami közelmúlt megismeréséhez. Magyarország 1990 előtt nem volt jogállam, ezért a magyar Országgyűlésnek kiemelt feladata a rendszerváltás előtti közelmúlt megismerését akadályozó és gyakran jogszabályi védelmen, vagy gumiszabályokon alapuló rossz gyakorlattal szemben a nyilvánosság garanciáinak megteremtése, az információs kárpótlás elősegítése.

Negyedszázaddal a rendszerváltás után, az egykori szocialista tömb legtöbb országától lemaradva, Magyarországon még mindig nem ismerhetők meg a diktatúra működésének feltárására alkalmas adatok, dokumentumok.

A múlttal való szembenézés, az elmúlt, antidemokratikus rendszer végső lezárása lehetetlen az igazság feltárása nélkül . Az igazság pedig nem tárható fel mindaddig, amíg nem ismerhet ők meg a lehető legszélesebb körben a rendelkezésre álló tények és bizonyítékok. Az állambiztonsági múlt adatainak nyilvánosságra hozatala tehát nem várathat tovább magára.

Az információhiányt kihasználva Magyarország miniszterelnökét is meg lehetett vádolni azzal, hogy részt vett a szocialista rendszer besúgói hálózatában. Az iratok nyilvánossága nélkül ez az állítás nem erősíthető meg, és nem is cáfolható. Annak viszont nincsen akadálya, hogy bárkit, bármikor hasonló vádakkal lehessen illetni, miközben a tényeket senki sem ismerheti.

A politika ezt a kérdést az elmúlt két évtizedben a szőnyeg alá söpörte, ami óriási károkat okozott a magyar közéletnek, az állam és a polgár közötti bizalmi viszonynak. Az Együttnek azonban kidolgozott javaslatai vannak, amelyek nyugvópontra hozhatják az állambiztonsági iratok kérdését.

A javaslat alapján az Együtt korábban törvényjavaslatot és határozati javaslatot is benyújtott az Országgyűlésnek, amit azonban a Fidesz és a KDNP képviselői nem támogattak.

A szakpolitikai javaslat főbb pontjai:

Irategyesítés és kutathatóság

Az állambiztonsági múlt megismerhetővé tételének legfontosabb feltétele, hogy az iratok az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába kerüljenek, vagyis kutathatóvá váljanak. Felül kell vizsgálni ezért mindazon iratok államtitokká minősítését, amelyek a nemzetbiztonsági szolgálatoknál maradtak. Garanciákat kell adnia a törvénynek arra, hogy csak azok az adatok maradhassanak titokban, amelyek nyilvánosságra kerülése a jogállami Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit is sértené.

A jelenlegi tizenhárom, gumiszabályként is alkalmazható „irat-visszatartási” indokot jelentősen, garanciális szabályok mellett szűkíteni kell. Kizárólag azok az iratok maradhatnak a nemzetbiztonsági szolgálatoknál, amelyek (a) a jóval a rendszerváltás után is aktív hivatásos állományra vagy (b) külföldi állampolgárságú együttműködőkre vonatkoznak, illetve (c) amelyek az ún. főigazgatói jegyzékén szerepelnek, és nyilvánosságra hozataluk (ca) nemzetgazdasági kárt okozna, (cb) sértené a határon túli magyarokért viselt magyar állami felelősséget vagy (cc) korábban nyilvánosságra nem került titkosszolgálati módszer leírását tartalmazzák.

Annak érdekében, hogy ne lehessen kijátszani ezeket a szigorú szabályokat, a felülvizsgálatnak civil kontroll mellett kell történnie, amelynek során a folyamatot ellenőrző, nagy tekintélyű és független civil szakértők bírósághoz fordulhatnak, ha azt észlelik, indokolatlanul akar bárki is elzárni a nyilvánosság elől állambiztonsági iratokat.

Ezt követően civil történészeknek és levéltárosoknak kell felmérnie mindazon iratokat, amelyek ugyan az állambiztonsági tevékenységgel összefüggnek, de nem tartoznak a jelenlegi nemzetbiztonsági szolgálatok irattári állományába. E munka részeként kell – lehetőség szerint teljes körű – választ kapni arra is, hogy mi lett az egykori állambiztonsági iratok sorsa a rendszerváltás után.

Az állambiztonsági iratokkal való manipuláció elleni fellépés érdekében bűncselekménnyé kell nyilvánítani, ha a korábban „kilopott” iratokat azok jelenlegi tulajdonosa nem szolgáltatja be a Levéltárnak.

Információs kárpótlás

Az egykori megfigyelt információs kárpótlásában ugyan érdemi előrehaladás történt az elmúlt két évtizedben, azonban további lépések szükségesek ezen a téren. Lehetőséget kell adni a megfigyelteknek arra, hogy a rólunk információt szolgáltató hálózati személyek kiléte mellett azok beszervezésének körülményeit is megismerhesse, illetve megtudhassa az adott hálózati személy tartótisztjének kilétét, tevékenységének adatait.

Az információs kárpótlás része az is, hogy az egykori megfigyelt a róla szerzett állambiztonsági adatoknak az általános kutatási határidő előtti megismerését megtilthassa. Az egykori áldozatoknak lehetőséget kell adni arra, hogy a magánéletéről megszerzett állambiztonsági információkat, ha úgy akarja, hosszú időre kivonja az anonimizálás nélkül kutatható iratok közül.

Az ügynököt néven lehessen nevezni

Jelenleg az állambiztonsági múlt feltárásán igyekvő történészek sorra veszítenek pert ügynökök megnevezése miatt, mert a törvényi definíció nincs összhangban az állambiztonsági gyakorlattal. A cél az, hogy hálózati személynek, ügynöknek lehessen nevezni mindazokat, akik – fennmaradt eredeti irat vagy egyéb bizonyíték szerint – jelentést adtak, beszervezési nyilatkozatot írtak alá vagy az állambiztonsági szolgálattól előnyben részesültek, illetve akiket az állambiztonsági szervek hálózati személyként tartottak nyilván, hacsak nem bizonyítható, hogy ügynöki tevékenységet nem végeztek.

A Levéltárba adott iratokban szereplő hálózati személyek, az operatív kapcsolatok, a társadalmi kapcsolatok és a hivatásos állomány személyazonosságát korlátozás nélkül kutathatóvá kell tenni, illetve lehetővé kell tenni, hogy az egykori megfigyelt nyilvánosságra hozza a róla jelentő személy kilétét. Az ügynöklisták feldolgozatlan nyilvánosságra hozatala önmagában nem lehet cél, azt azonban lehetővé kell tenni, hogy a beszervezés körülményeit vagy az ügynöki tevékenységet feltáró történeti munkák a nagy nyilvánosság előtt is megnevezhessék az állambiztonsági szolgálattal együttműködőket.

A mágnesszalagok sorsának rendezése

2009-re kiderült, hogy mágnesszalagon olvasható állapotban fennmaradt az Egységes Gépi Prioráló Rendszer „G ” és „H” jelű nyilvántartása, valamint „K” jelű adattára. Ezek a mágnesszalagok a rendszerváltást követő esetleges manipuláció nélkül tartalmazzák az állambiztonsági szolgálatok hálózati nyilvántartását.

Első lépésként – civil kontroll mellett – a fennmaradt papíralapú és digitalizált nyilvántartások összevetésével meg kell bizonyosodni arról, hogy a mágnesszalag nem 1989-ben összeállított manipulációs termék-e. Ezt követően a mágnesszalagokon levő adatokat civil kontroll mellett, az I. pontban kifejtett szigorú szabályok szerint mihamarabb felül kell vizsgálni, a minősítésüket elveszítő adatokat pedig a Levéltárba kell átadni. Ezt követően a mágnesszalagok tartalmának megismerését a III. pont szerint, széles körben biztosítani kell.