Arcátlanságból jeles

 „Azok élnek az utcán, akik ott is akarnak” – tolta a teljes felelősséget a tartós hajléktalanságért az érintettekre Nyitrai Imre, a szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár.  Eközben a valóságban a kormány alig ad segítséget a lakhatási válságban élőknek. Az Együtt azt javasolja, hogy a Rogán Antal által kilobbizott kockázatos pilótajáték, a nemzeti otthonteremtési közösségek (NOK) létrehozatalára szánt 3 milliárd forintot sürgősen csoportosítsa át a kormány a leginkább rászorultak lakhatásának támogatására.

Úgy tűnik, az Emberi Erőforrások Minisztériumában tényleg feltétel a vezetői kinevezésekhez a szociális érzék teljes hiánya és az embertelenség. Ezúttal Nyitrai Imre, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociálpolitikáért felelős államtitkára vizsgázott arcátlanságból jelesre, emberségből viszont megbukott. A hajléktalanellátásról az m1 televízió szerda reggeli adásában beszélve Nyitrai kijelentette „Ma Magyarországon nem kellene az utcán élni… Magyarország képes mindenkinek a lakhatását biztosítani… azok élnek az utcán, akik ott is akarnak…”

Arcpirító, hogy a szociális ügyekért felelős politikus kizárólag a hajléktalanokat teszi felelőssé reménytelen helyzetükért! Egy normálisan működő országban pár órával később Nyitrai Imre már nem lett volna helyettes államtitkár. De persze Magyarországon hiába kiabálnánk, hogy „Mondjon le!”, az állítólag keresztény értékeket valló és a családot a középpontba helyező Fidesz-KDNP kormányban az ilyen bátor szavakért valószínűleg kitüntetés jár.

Csak a tények kedvéért: miközben a  kormányzat a téli időszakban körülbelül 11 ezer főnek tud éjszakára fedelet biztosítani, A Város Mindenkié csoport kutatása szerint 2015-ben ennek háromszorosa, több mint 30 ezer ember vett igénybe valamilyen, hajléktalan emberek számára nyújtott nappali ellátást. A Habitat for Humanity kutatása szerint pedig több mint egymillió embert érint a lakhatási szegénység: akár a lakás rossz minősége, akár a túlzsúfoltság, akár a tartozás miatt lekapcsolt közüzemi szolgáltatások miatt, és továbbra is 140 ezer jelzálogszerződéssel rendelkező adós volt 90 napon túli fizetési elmaradásban.

Az államtitkár „Magyarország képes mindenkinek a lakhatását biztosítani” kijelentésével ellentétben ezeknek az embereknek ma az állam szinte semmilyen segítséget nem nyújt lakhatási helyzetük javításához és a kormányzati szándék sem látszik ennek megváltoztatására. Az ugyan igaz, hogy a lakáshoz jutást támogató kiadások 2017-ben tovább emelkednek, 211 milliárd forintra. Azonban ez a pénz kizárólag ingatlanvásárlást, kisebb részben saját tulajdonú ingatlan felújítását ösztönzi és csak a magasabb jövedelmű, jobb helyzetű családok számára elérhető. A fenti összegből jut 3 milliárd forint  a Rogán Antal által kilobbizott, leginkább egy kockázatos piramisjátékot  jelentő nemzeti otthonközösségeknek (NOK) is.  Ezzel szemben a hajléktalan ellátásra szánt kb. 9 milliárd forint kizárólag a hajléktalanellátó rendszer fenntartását szolgálja, nem a hajléktalanság csapdájából való kitörést. Ez utóbbi célra a sokat átkozott Brüsszel pénzéből most indul el végre egy “elsőként lakhatás” nevű program, erre azonban mindössze 1,7 milliárd forint jut. Azoknak, akiknek van lakásuk, csak éppen az szinte lakhatatlan állapotú, sötét, vizes, kifűtetlen, nem jut semmilyen érdemi segítség, és évek óta hiába várjuk állami bérlakások építését is.

A fennálló támogatási aránytalanságon csak keveset segítene, de legalább szimbolikusan előrelépés lehetne, ha a Rogán-féle NOK-os pilótajáték helyett a jövő évi 3 milliárd forintot is inkább a hajléktalanok lakáshelyzetének rendezésére fordítaná a kormány. Ezt most még megteheti, mivel a Világgazdaság minapi értesülése szerint még egyetlen NOK szervező sem adta be az MNB-hez a szükséges működési engedély kérelmeket.

Nem lenne nehéz belátni, hogy nemcsak a rászorulóknak, de az egész társadalomnak is érdeke lenne a lakhatási válságban lévők helyzetének javítása. Az emberségességi megfontolásokon túlmenően a krízishelyzetbe kerülők lakhatásának támogatása ugyanis kevesebbe kerülne, mint amikor valaki hajléktalanként szakad ki a társadalom szövetéből és szorul tartósan állami segítségére. A szolidaritás, mint sok más esetben, a társadalom többsége számára is jobban megéri!

Persze nem vagyok naiv.  Hiába közelednek a hideg téli napok, továbbra is inkább jut majd pénz helikopterezésre, mint a legszegényebbek lakáshatási feltételeinek javítására. És tudjuk jól, hogy Nyitrai Imre szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkárnak sem kell majd lemondania vállalhatatlan kijelentése miatt. Pedig micsoda meglepetés lenne, ha egyszer végre máshogy történnének a dolgok.

Spat Judit

az Együtt elnökségi tagja